Kicsit hezitáltam, megkockáztassam-e ezt a bejegyzést, mert egy gyerekblognak igazán távol kéne maradni a napi politikától, de hát sajnos az ő életükből sem lehet kizárni... Ha már Zíka habkönnyű tartalmakat ígér Énok és Illés blogján, leplezendő mindenki dúlt érzelmeit, nálunk itt az ellenpont.
Azt játszottuk, hogy c betűvel kellett szavakat keresni, definíciókkal segítettem. Már a végén jártunk, minden szó elfogyott, a megfejtők meg már hajlottak a marháskodásra gondolkodás helyett. Egyéb ötlet híján megpróbálkoztam ezzel (de alighanem már ez sem volt polkorrekt): "Embercsoport, akiknek sötétebb a bőre, és sokan nem szeretik őket", mire Lica vicceskedve: "Cevándorló!" Bevallom, elsőre nevettem (hasonló Mimi-poénból született a Nyiráf szó is, ami azóta is ki van írva a fali táblánkra vidámságcsinálónak, mert akkor annyit nevettünk rajta). Aztán elgondolkodtam... A lányaink szerintem elég képzettek a témában, beszélgettünk velük egy nagyot a népszavazás előtt, nagyon érdeklődőnek bizonyultak (olyannyira, hogy Mimi wc-re menet rászólt Emóra, hogy hagyja abba a témát, amíg ő a dolgát végzi, nehogy lemaradjon valamiről), önálló véleményt alkottak, javaslatokat mondtak, amiért nagyon büszkék voltunk rájuk, de az látszott, hogy nagyon befolyásolhatóak, egy-egy újabb szempont hatására elég könnyen változtatták a véleményüket. És éppen ezért ijesztő, hogy meg vagyok róla győződve, hogy ez a régi beszélgetés nem volt elég ahhoz, és nem is olyan szellemű volt, hogy emiatt vágja rá a definíciómra, hogy "cevándorló". És abszolút semmi kontrollom nincs afölött, hogy milyen hatások érik, hogyan formálják mások akarva vagy akaratlanul az ő képlékeny álláspontját... Rémisztő...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése