11 hónap és egy kis vidámság

Státusz:

• Méret: pont jó (értsd: fogalmunk sincs továbbra sem), ruha 74-es
• Fogak száma: 6
• Evés: többnyire amit mi, bébiételből márka- és ízhű, a preferálttól különbözőt a konyha másik sarkából detektálja és megkóstolni sem hajlandó
• Ivás: a szívószálazás profin megy, de sajnos hobbiivó, nincs annyira szüksége, amennyit felvesz, ezért vidáman kiköpködi a ruhájára
• Alvás: nappal atombiztosan beálltunk az egy ebéd utáni alvásra, volt pár bonyolultabb nap mostanában, amikor reggeltől fogva stresszeltem, hogy mi lesz, de minden körülmények között tartotta magát a dologhoz (pénteken a munkahelyemen végigasszisztált egy kétórás megbeszélést, persze meg voltam győződve róla, hogy hazafelé a félórás úton kialussza magát, aztán annyi lesz mára, este meg nyögjük a nyűgösségét, erre a fél óra autós alvásra még három órát (!!!) ráhúzott az ágyában). A szokásos mennyisége másfél-két óra, most már egy szó panaszom sincs e tekintetben, még ha ez azért kevesebb is, mint a korosztályi átlag, de kiszámítható, és így egyben azért nem kevés szusszanást biztosít nekem. 
• Az éjszaka nem ilyen dicső, kevesebb már az éjszaka közepi és sokáig tartó ébredés, de hajnali 5-kor gyakran próbálkozik azzal, hogy reggel van, ilyenkor nem találtunk más megoldást, mint matracon mellé (alá) feküdni, úgy van esély, hogy visszaalszik még.
• Játék: napi első és második legfontosabb teendő a golyópálya golyóinak és az összegyűjtött tálnyi gesztenyének a kiborítása, minden más ezután következhet. Kedvencek a labdák, a korongfűző torony, és a veszélyes helyekre felmászás. Egyre jobban érdeklik a könyvek is.
• Beszéd: a "te"="tessék" mellé néha előfordul a "pu"="puszi", továbbra is magyarul beszél tehát. De érteni sok mindent ért angolul is (atombiztos produkció a "what does the fish say?" és a "where is your tongue?"), egy-két dolgot megmutat magyarul, de azért még nem nagyon előrehaladott ezen a téren (az a fránya összehasonlítgatás a csajokkal...)
• Mozgás: az utóbbi napok kedvence a bukfenc kiinduló pozíció, vagy jóganyelven lefelé néző kutya póz, és átnézés a lábai között. Ez irtó cuki, ám jelentőségteljesebb a járás, amiben friss fejlemények vannak (csalás a 11 hónapos státuszba írni, mert mai hír, tehát nem volt meg 11 hónaposan, de sebaj). Jutka mamának igaza volt, hogy a támaszkodás nélkül felállás a közvetlen előszobája az elindulásnak: a péntek délutánt egy az egyben a szabadon felállás gyakorlásával töltötte, ma pedig eljutott öt és fél lépés megtételéig!
• Jellem: továbbra is az állandó vigyorgás a fő jellemző, bárhová megyünk, pár perc után az első kérdés, hogy "mindig ilyen jókedvű?" Egy álom gyerek, komolyan, csak az a harapás ne lenne (na meg az éjszakák...)

A hét kérdése (by Lica):

• Emó: "Amikor kicsi voltam, olyan helyen laktunk, ahonnan látszottak az elmenő vonatok, és Kati mamát mindig azzal piszkáltam, hogy tippelje meg, hány vagonos volt, ami éppen elment. Már nagyon elege volt belőle"
• Lica: "Akkor ezért költöztetek el onnan?"

A hét találós kérdése (by Emó)

• Dusa kergeti a nővéreit, mi az?
• Harapófogó!

Automatizmus

Valahogy nem sikerült átvinnünk Dusánál azt a tanítást, hogy "harapás helyett simogatunk", "harapás UTÁN simogatunk" lett az ő értelmezésében. Ez így teljesen automatikusan működik, a múltkor például beleharapott egy párnába, aztán megsimogatta :)

Dusa okos, Dusa mindent tud

(a cím nem beképzeltség, csak irodalmi utalás, vö. Rumini Datolyaparton: "Rinya okos, Rinya mindent tud")

Egy hét termése:

• Lépcső helyett asztal: ha az egyik veszélyes hely legálissá vált, gyorsan keresni kell egy illegálisat: az új mánia a kanapé közbeiktatásával Emó íróasztalára mászás, napjában 1000x, minden erélyes lerakás után töretlenül újrakezdve. Próbáltam Emó háta mögött nekiadományozni a billentyűzetet a földön, hátha segít, de persze nem. A "lába lefelé" lejövés egyébként már tökéletesen rögzült, az asztalról is megpróbálja, csak egy méter magasan nem olyan vicces. Meg is örökítettem a dolgot a blog számára:

• A kép következménye az lett, hogy mikor legközelebb felmászott, vigyorogva nyújtotta felém az íróasztalon található fényképezőgépet :)
• A mutogatás már minden határon túlmegy, Dusa tábornok irányít minden percben, akaratát egyértelműen kifejezve. Felrakatja a hintát vagy a gyűrűt a kampókra (mielőtt valaki elcsodálkozna, gyűrűgyakorlatokat még nem mutat be, de hát annak ott a helye és kész). Ma egész nap azzal szórakozott, hogy az ablakpárkányokra rakatta fel magát, majd a redőnyök le- és felhúzogatását parancsolta. Vitának helye nagyon nincs.
• Nem csak a gyűrűnek kell a helyén lennie: mikor úgy döntöttem, hogy éppen egészen kockázatmenteset uzsonnázik, és előke nélkül álltam neki etetni, magához rángatta az asztalról és maga elé tartotta.
• Az evésben nagyon üdvös változásnak tartom, hogy a felnőtt kajákból gyakorlatilag bármit megeszik már (a bébiételeket viszont szinte érintetlenül dobom ki). Nem kell a főzelékből kiszűrögetni csak a szószt, mennek a húsok, kenyér, és mikor nem voltunk jelen, a Sacher torta is (kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg apai nagynénjét).
• Tudja, mi mire való: az ovis tökfaragó délutánon a nagyokat utánozva nyúlt be a tökbe a kanállal vájni a belsejét, itthon meg egy perc oda nem nézés után a fürdőszobában találtam, profin pucolva a wc-t a kefével (pedig ilyesmit nem nagyon látott szerintem).

• Mikor odaad valamit, mondja, hogy tessék. Na jó, annyit, hogy "Te!" Ezek szerint a sok angolozás ellenére magyarul beszél :)
• Hogy legyen azért angolos példa is, mikor meghallja az "If you happy and you know it" dalt, már az első szavakra kezdi a tapsolást (oké, ez pont azt mutatja, hogy nem a szöveg, hanem a dallam alapján jegyezte meg)
• A kedvenc nyuszis angol mondókájánál ismétlést követelve emeli a kezeit a feje mellé, mutatva a nyuszifület. 
• Már egyedül is boldogan böngészi a Böngészőt.
• Végre van egy labdaérzékkel megáldott gyerekünk: nagyon profin dob és gurít, egyik kedvenc tevékenység (szintén nagyon profin kezd minden egyes napot azzal, hogy a golyópálya alján gyűlő gumilabdákat szertepattogtatja a lakásban).

És még biztos van egy csomó, ami nem jutott eszembe, és minden nap csak gyűlik. Én meg mindig úgy érzem, hogy éppen a legjobb korban van (bár Mimi ma megjegyezte, hogy jobb lenne, ha kisebb maradt volna, most már túl nagy).

Ősz

5 évvel ezelőtt és most:

És akkor egy kicsit a mostról, mert van ám fejlődés bőven, nem bírja ki a havi státuszig:

• 1-1 lépés önállóan
• Ujjal mutogatás, arra, amit akar, illetve néha kérdésre is (Lica füle, Anya)
• Aktív kukucsjáték (elbújás valami mögé és előbukkanás, eddig csak engem bújtatott el)
• Lépcső: ma egész napra nyitva maradt a lépcsőrács, mert meguntam, hogy ott tipródik egész nap, és ha fölengedem, akkor végtelen ideig kísérgetem föl-le, hát most már nem kísérgetem. Szeretünk veszélyesen élni... Egyébként az engedély csak formalitás, vagy kinyitotta az ajtót, vagy elhúzta a rács szélét (csak egy babakarám a lépcső körül, rögzítésre alkalmatlanok a körülmények), esetleg megpróbált tolatva átbújni a rácsok között (nyilván mivel a lába keskenyebb, mint a feje, ezért így legalább részben sikert könyvelhetett el :)) Olyannyira tudatos volt, hogy átverekedte magát, fogott egy labdát, aztán azzal a kezében felment pár fokot, és megkísérelte legurítani a golyópályán (érzem, hogy már most osztozunk ebben a szenvedélyben - sajnos ő annyira szenvedélyes volt, hogy az alsó traktust darabokra is szedte)
• Mit mond a bálna: Nemrég Énokának is megtanítottam ezt a fontos dolgot (https://youtu.be/-Gkg53do6lk), de ő már legalább tud egy csomó normálisabb állatot, Dusának viszont a halacska után ez a második, éljen a fontossági sorrend! Még nem olyan profi, mint Énok, de buzgón fröcsögi a nyálat :) Ja, és normálisan fújni is megtanult, mikor azt követelte, hogy fújjak még buborékokat. Van remény a szülinapi gyertyára? Szerintem még soha senkinek nem sikerült az ismeretségi körben, minden praktika ellenére :)
• Szívószálból ivás: a mai termékeny nap örömére újra megpróbáltam vacsinál, és láss csodát, sikerült! Kíváncsi vagyok, holnap emlékezni fog-e rá.