És akkor egy kicsit a mostról, mert van ám fejlődés bőven, nem bírja ki a havi státuszig:
- 1-1 lépés önállóan
- Ujjal mutogatás, arra, amit akar, illetve néha kérdésre is (Lica füle, Anya)
- Aktív kukucsjáték (elbújás valami mögé és előbukkanás, eddig csak engem bújtatott el)
- Lépcső: ma egész napra nyitva maradt a lépcsőrács, mert meguntam, hogy ott tipródik egész nap, és ha fölengedem, akkor végtelen ideig kísérgetem föl-le, hát most már nem kísérgetem. Szeretünk veszélyesen élni... Egyébként az engedély csak formalitás, vagy kinyitotta az ajtót, vagy elhúzta a rács szélét (csak egy babakarám a lépcső körül, rögzítésre alkalmatlanok a körülmények), esetleg megpróbált tolatva átbújni a rácsok között (nyilván mivel a lába keskenyebb, mint a feje, ezért így legalább részben sikert könyvelhetett el :)) Olyannyira tudatos volt, hogy átverekedte magát, fogott egy labdát, aztán azzal a kezében felment pár fokot, és megkísérelte legurítani a golyópályán (érzem, hogy már most osztozunk ebben a szenvedélyben - sajnos ő annyira szenvedélyes volt, hogy az alsó traktust darabokra is szedte)
- Mit mond a bálna: Nemrég Énokának is megtanítottam ezt a fontos dolgot (https://youtu.be/-Gkg53do6lk), de ő már legalább tud egy csomó normálisabb állatot, Dusának viszont a halacska után ez a második, éljen a fontossági sorrend! Még nem olyan profi, mint Énok, de buzgón fröcsögi a nyálat :) Ja, és normálisan fújni is megtanult, mikor azt követelte, hogy fújjak még buborékokat. Van remény a szülinapi gyertyára? Szerintem még soha senkinek nem sikerült az ismeretségi körben, minden praktika ellenére :)
- Szívószálból ivás: a mai termékeny nap örömére újra megpróbáltam vacsinál, és láss csodát, sikerült! Kíváncsi vagyok, holnap emlékezni fog-e rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése