15 hónapos státusz

(Bevallom, hogy így, közel egy hónapja elmerülve a munka világában, olyan űzöttnek és fáradtnak érzem magam, hogy ez most csak egy kötelességszerű bejegyzés, nem szívvel-lélekkel íródik, én ennek megfelelő rövidségű).

Méretek: kb 74,5 centi, utoljára 8,5 kg volt, és makacsul 74-es ruhákat hord, hiába hordaná már Illéske is azokat

Fogak: észrevétlenül kibújtak a rágók (azaz a 4 darab négyes), a nyáladzás nem jel, mert az ettől független és állandó (mintha Énoka blogját olvasnátok, mi?), tehát 12-nél tartunk (azért ez a négy még nincs teljesen kint)

Beszéd: végre vau-vauzik, ennél több nincs

Kedvenc játék: labdák és könyvek, szabadban rohangálás, továbbá már teljes a szerelem az alvós rénszarvassal (a szülői kitartás meghozza az eredményt, kissé át is esett a dolog a ló túloldalára, ezért sok-sok norvég kapcsolat lett megmozgatva pótlék beszerzése céljából - egyelőre nincs hír sikerről)

Evés: állandóan és minden mennyiségben, nagyon durva! Pláne ebben a házban... 

Bölcsi: továbbra is nagyon jól megy, de továbbra is harap (tipikus délutáni mondat, amivel fogadnak: "nagyon jól evett ma, és nem csak a gyerekeket"). Állítólag bűntudata azért már van, ezért titokban műveli: ha sírás hangzik egy bokor mögül az udvaron, akkor tudják, hogy arra Dusa vámpír járt egy kis áldozatával... 

Végezetül itt egy bűntudatos arcú bölcsis kép az angyalarcú kisördögről:

Dolgozó fejlemények

Most már mindenkinek elkezdődtek a dolgos hétköznapok. Én nem váltottam be nyugdíj előtti utolsó pihenési és mindent elintézési terveimet a beszoktatás alatt, ugyanis épp csak eljutottunk odáig, hogy uzsi után mentem érte, már ki is döntötte Dusát a betegség, és több mint egy hetet újra édes kettesben tölthettünk otthon (a végén édes hármasban Licával). Aztán mire nekem is mennem kellett, valahogy összekapartunk mindenkit egészségileg (4 napra, a mai megint határeset volt...)

A saját dolgozómról inkább nem beszélnék, elég annyi, hogy elborzasztónak látszik, hogy ebben a hajszában töltsük a következő jópár évet, de valahogy majd csak lesz. Dusa viszont úgy ment a hosszú kihagyás után, mint ha mi sem történt volna, mosolyogva, jókedvűen, délután pedig nem egyszerű kicsalni a teremből. Bár még mindig nagyon nehéz lelkileg, azért így már nem bőgök miatta éjszakánként. Bölcsinénik váltig dicsérték, milyen ügyes, milyen alkalmazkodó...

Na, ez máig tartott, ugyanis ma megkérdezték, szokott-e otthon is harapni... Mondtam, hogy volt ilyen korszak, de mostanában nem, de hát ott igen. A második legkisebb kölyök már menekül előle, de már a nagyokat is kóstolgatja. Némi csalódottság hangzott ebben a mondatban: "Eddig Dusi volt a legjobb gyerekünk..."

Versenyek

Zrínyi:

A híres tippelős matekverseny (na jó, nem tippelős, csak tesztes, bünteti is a hibás tippeket). Emó minden követ megmozgatott, hogy Lica részt vegyen rajta, mert az iskolai tantestület nem is igen tudta, hogy már másodikosoknak is van, de legalábbis nem támogatta, de Emó tárgyalt, levezetett, kicsit megvesztegetett (megfinanszírozta az iskolát egy Zrínyi feladatgyűjteménnyel), és nem hiába: bár az edzésekhez képest sokkal rosszabb eredménnyel, de mégis az iskola összes évfolyama közül egyetlenként hívták be Licát a körzeti verseny eredményhirdetésére (ez még nem tudjuk, mit jelent helyezésben és továbbjutásban, de hogy a legjobbak között van, az biztos).

Síverseny:

Kerületi kihelyezett verseny Ausztriában, Lica benevezéséhez elég volt annyi, hogy a januári síelésünk után eldicsekedett, hogy fekete pályákon ment. A kiruccanáshoz csatlakozott Apa és Mimi is, akiket szintén berángattak versenyezni, Emó hajszál híján maradt le a dobogóról, Mimi különdíjas lett, mint egyetlen óvodás, Lica pedig bronzérmet kapott (nem túl sok résztvevő közül, de azért volt Mimin kívül is valaki, akit megelőzött :))

Futóverseny:

Ismételtük a múltkori Köki tetején elkövetett futást: Mimi lazán lefutotta a minitávot, és reklamált, hogy túl könnyű volt (6. lett az ovis lányok között kb 30-ból), Lica pedig most ugyan nem szállt ki közben, de amikor a kör vége felé végre megpillantottuk, sírva és egy idegen apuka által kézen fogva érkezett (de futva!). Okát nem tudjuk, pláne hogy közben a Halloween futáson vigyorogva lefutottak picit hosszabb távot is, és nem kényszerítettük most sem, hogy részt vegyen.