Déjá vu túra

Ugyanott jártunk szombaton, mint három évvel ezelőtt, látszik némi változás?

Azért folytatódott az előző napi tematika itt is:

És persze volt még egy különbség a három évvel ezelőttihez képest, a plusz egy ördögfióka:

Balettos lány a játszótéren

17 hónapos státusz

Méretek: olyan 9 kiló lehet, de a 9 kilóig jó hármas pelust még vígan hordja, ahogy a 74-es (6-9 hós) ruhákat is, de azért már a 80-asok sem nagyon nagyok.

Fogak: még mindig 12

Nyálmennyiség: még mindig tart a végtelenhez

Alvás: ez sajnos nem tart a végtelenhez. Volt ismét pár rettenet éjszaka, de azt az aktuális betegségre fogtuk, egyébként azért többségében átalussza, viszont sokszor problémás az elalvás (pedig azt gondolom, a 9 órás fektetéssel azért nem hamarkodjuk el a a dolgot, de sokszor fél 10-3/4 10 lesz belőle), és sajnos garantált a hajnali kelés (és folyamatosan tornássza lefelé, jelenleg kb 5:50-es kelésre lehet számítani, az ébresztőóra teljesen feleslegessé vált). Illetve nem akarom elkiabálni, de ma a szokásoshoz képest csodás reggelünk volt, elalvás után bepakoltam egy adag játékot az ágyába, és csodák csodája, ébredés után eljátszott velük! Persze erre is felébredtem, de mennyivel más heverészve hallgatni a gügyögést, mint ugrani a követelődző sírásra... De persze nem hiszek a tartós csodákban...

Evés: Hogy a bölcsisnéniket idézzem: "Rettenetes étvágya van" Szerintem a spórolós állami bölcsiben éhen halna. Nem is értem, hogy nem akkora még, mint egy elefánt. Bár az édességekért nem rajong annyira, a gyümölcsöket-zöldségeket viszont imádja. Tud önállóan enni, bár Emó számára a látvány felér egy horrorfilmmel :)

Egészség: az nincs. A februári bölcsikezdés óta szerintem két nap volt, amikor nem folyt az orra. Úgyhogy korrigálom az előző bekezdést, nem halt volna éhen az állami bölcsiben, mert egy hetet nem járt volna összesen az ottani hozzáállást ismerve. 

Beszéd: A múlt havi "Anya gyeje!" nem hallucináció, tényleg mondja. Múltkor meg azzal döbbentett meg, hogy többször szépen kimondta, hogy "hinta" (a megfelelő szituációban, úgyhogy nem volt véletlen). Ezektől a szélsőértékektől eltekintve viszont továbbra sem igazán beszél, de azért vannak bíztató jelek, de a legtöbb még olyan, ami nem elég meggyőző ahhoz, hogy ne lehessen akár belemagyarázás is (szavak vége: labda - da, Apa - pa, de mivel kb mindig ilyesmit kiabál, ezért nem vennék rá mérget). Gyakran mondja, hogy Mimi, de nem tűnik értelemszerűnek. Viszont megtanult röfögni, olyan igazi Zíka módra :) Sajnos a videó nem adja vissza igazán, még felnyomott hangerőnél sem:

Habitus: fiú, fiú, fiú... Nem tud nyugton ülni, szalad, felmászik... Gyakran idézzük a "Minden fiú csupa seb" kezdetű verset is... Ez pedig a kedvenc udvari időtöltése:

A büdös macska újra támad

A "büdös macska" szókapcsolat fogalom a családunkban. Íme, az oka (csodálkozva tapasztaltam, hogy ez még nem volt fent a blogon): Lica első (ha gonosz lennék, hozzátenném, hogy "és utolsó", de ez azért túlzás lenne - egy icipicit) fantáziáról tanúbizonyságot tevő megnyilvánulása 4 évesen:

Ezért az alábbi könyv csakis ránk várhatott a könyvtárban:

(Cicus és a Büdös Macskák háborúja)

Persze nem Lica az első, aki a büdös macskát megénekelte, azt már más klasszikusok megtették előtte:

De esküszöm, nem innen merített, nem néznek Jóbarátokat! Bár most, hogy ezt megmutattam nekik, már szeretnének :)

Fejszámolóművész

Lica tegnap kijelentette vacsoránál, hogy 226 nap van hátra Dusa szülinapjáig. Emó excelben ellenőrizte, stimmelt :)

Körbebicikliztük a Velencei-tavat

A gyerekek rögtön 30 kilométerrel kezdték a bicajtúrázást. Mondjuk csak Licát tekinthetjük teljes értékű teljesítőnek,

Dusa az ébrenlétet a bicikliülésben, az alvásidőt pedig a hátamon töltötte.

A leglátványosabb az Apa-Mimi páros volt, eléggé megbámulta őket a tókerülő népes közönség:

Bár Mimi váltig állította, hogy Apa nem is teker, és csak neki kell hajtani, azért mögöttük haladva láttam olyat is, amikor ő visszafelé tekert :) De mindenképp jó döntés volt a tandem, mert szegény Mimó még nem kecmergett ki teljesen a gyerekeken végigsöprő vírusból (ez persze induláskor még nem látszott, de volt olyan pont, amikor nem voltam benne biztos, vissza fog-e tudni ülni a bringára), egyedül neki most nem ment volna. Így azt az ígéretet sem tudtuk tartani, hogy félúton cserélnek Licával de szegény beteg kis angyalka az utolsó pár kilométerre mégis megengedte Licának, hogy kipróbálja a luxusjárgányt, úgyhogy ő is tekert önállóan is.

Anyák napjára

Nagyon szeretünk, Jutka mama! Gyógyulj meg!

Akváriumba szorultak

Ha már állandóan összehasonlítgatok meg múltba tekintek, álljon itt még egy, a Mimis párja teljesen véletlenül jött most szembe velem, már nem is emlékeztem rá, Dusával pedig friss élmény:

Válogatás színek szerint

Mimi ugyanekkora kori képeit, videóit visszanézve láttam, hogy 16 hónaposan már profin válogatott színek szerint. Nosza, elővettem ugyanazt a fekete-sárga vonatkészletet, amivel vele is készült videó, és megállapítottam, hogy Dusa is abszolút érti, miről van szó és meg tudja csinálni, de esze ágában sincs leülni és Hamupipőkét játszani, mint Miminek. Íme a fiú-lány különbség:

Szófogadókislány Mimi 5 évvel ezelőtt:

Nyughatatlan Dusa most:

Elkésett 16 hónapos státusz

(Kevés Dusa-specifikus esemény + kevés szülői idő és kedv = Elkésett státusz)

Hossz, súly: NA

Ruhaméret: 74/80

Fogak száma: 12

Étkezés: továbbra is megy a "Hamma-hamma" egész nap

Alvás: tűrhető, de azért nem tudunk azzal a boldog tudattal lefeküdni este, hogy valószínű végigalusszuk az éjszakát, a koránkelés pedig garantált (a szülői fáradtság is). A dolgozó gyermek fáradtabb, ez legalább a délutáni alvásban meglátszik, a bölcsiben már rettentő 4 órás alvásról is beszámoltak, ami azért túlzás, de otthon sem ébred többnyire már másfél óra múlva, mint eddig.

Beszéd: nem sok új, hacsak el nem hisszük, hogy tényleg azt mondja, hogy "Anya, gyeje!", de ahhoz képest, hogy más nagyon nincs, ez elég hihetetlennek tűnik, pedig tényleg mondja.

Természet: Idegenekkel szégyenlősebb, mint eddig, a bölcsiben továbbra is harap, itthon már ritkán, inkább puszil és simogat. Nagy bohóc, szerencsére a mosolygógödröcskéje is megvan még :)