A gyerekek rögtön 30 kilométerrel kezdték a bicajtúrázást. Mondjuk csak Licát tekinthetjük teljes értékű teljesítőnek,
Dusa az ébrenlétet a bicikliülésben, az alvásidőt pedig a hátamon töltötte.
A leglátványosabb az Apa-Mimi páros volt, eléggé megbámulta őket a tókerülő népes közönség:
Bár Mimi váltig állította, hogy Apa nem is teker, és csak neki kell hajtani, azért mögöttük haladva láttam olyat is, amikor ő visszafelé tekert :) De mindenképp jó döntés volt a tandem, mert szegény Mimó még nem kecmergett ki teljesen a gyerekeken végigsöprő vírusból (ez persze induláskor még nem látszott, de volt olyan pont, amikor nem voltam benne biztos, vissza fog-e tudni ülni a bringára), egyedül neki most nem ment volna. Így azt az ígéretet sem tudtuk tartani, hogy félúton cserélnek Licával de szegény beteg kis angyalka az utolsó pár kilométerre mégis megengedte Licának, hogy kipróbálja a luxusjárgányt, úgyhogy ő is tekert önállóan is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése