Másfél évesen eljött az első alkalom, amikor Dusa délutáni alvás nélkül abszolválta a napot, ráadásul nem is akármilyet: autózás, túra, strand, nagy társaság, autózás, és meg sem kottyant neki. Az egyetlen alkalom volt az utóbbi pár hétben, amikor nem tartott kb egy órán át az esti altatás.
Így aztán nem csoda, hogy ha nagy ritkán itthon vagyunk délutáni alvás idején, akkor nem lehet 1-kor letenni, ha meg mégis alszik, akkor este 10-ig ne reménykedjünk... De azért ez még kicsit korai, különben is, ha mi még el is engednénk a dolgot, a bölcsiben úgyis aludni fog, úgyhogy nincs mit tenni, meg kell barátkozni a gondolattal, hogy kis alvásigényű gyerek jutott, és ne tervezzünk estére (se) felnőtt szabadidőt :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése