Őszből a télbe

Vasárnap az egyik percben még őszi levelekben hempergőztek,

a másikban már a karácsonyi vásárra gyártottuk Lica árucikkeit:

Ma pedig már havazott is reggel, és bár Dusa tuti nem emlékszik a tavalyira (nincs is sok emlékeznivaló), mégis boldogan kiabálta ő is, hogy "Esik a hó!"

A legemlékezetesebb római élmény (közkívánatra)

Valóban, nem írtam semmit Rómáról, csak annyit, hogy jó sokáig nem volt nyugis napunk (valószínű ezért nem írtam): bő két hét alatt három utazást tudtunk le: az október 23-i hosszú hétvégén a Zemplénben voltunk, az őszi szünet első felében Rómában, majd még a hazaérkezés napján indultunk Nyíregyházára egy Lego-gyárlátogatással kombinált unokatesós kiruccanásra.

Na de mi volt a legemlékezetesebb a család számára a világ leghíresebb városában, a történelem bölcsőjében? Hát ez:

Mimi őrjöngve közölte, hogy ő egész éjszaka sírni fog (szerencsére nem úgy lett), és Dusa is stabilan beépítette a szókincsébe a teknősbéka szót. Olyannyira, hogy mikor most szombaton, három és fél héttel az esemény után bemondták a HÉV-en, hogy "Rómaifürdő", Dusa közölte: "Gonosz teknősbéka!"

Azért nem maradtak el a kötelező látnivalók sem,

(Lica felháborodott kommentárja az Igazság Szájához: "Ez egy nagy kamu!" - merthogy még az ő kezét sem harapta le...), és mikor ezekből kifogytunk, megfűszereztük egy novemberi fürdőzéssel:

Kincsek

Vasárnap végre volt egy nyugis napunk (nagyon-nagyon rég volt ilyen), és a csajok tündérien szórakoztatták az öcsikéjüket. Mimi ezt így kommentálta: "Szerintem a Dusának kincsélete van. Mert kincs testvérei vannak"

Dusa okos

Dusa minden szavunkat szajkózza vacsoránál. Végül már heccelni kezdik:

Apa: "Majom!"

Dusa: "Majom!"

Apa: "Papagáj!"

Dusa: "Papagáj!"

Lica emeli a tétet: "Buta vagyok!"

Dusa: "Lica buta!"

Az okos gyermek egyébként már nem csak angolul, hanem franciául is beszél. Mostanában vívópózba vágódik, és elkiáltja magát: "En garde!" Fogalmunk sincs, honnan szedte...

Dumaláda

Most már igazán beértünk a legjobb korba, amikor felváltva büszkélkedünk és dőlünk a röhögéstől attól, amiket a legkisebb csemete összehord. A fejlődés exponenciális, úgyhogy így, hogy jó ideje nem jutottam ide írni, amiket korábban meg akartam örökíteni, mára már nem is olyan érdekesek. De azért megpróbálom összeszedni azokat is:

• A kezdeti "Mi? Mi?" korszakból mostanra "Mi ez? Mi ez?"-re finomodott az állandó kérdezés.
• Nagyon tudja már mindenki nevét, és imádja a becéző formákat: Anyuci, Apuci, sőt Papuci, ha hízelegni akar.
• A melléknevekből a nagy-bébi nem túl tökéletes párosa mellett kedvenc a sötét-világos (ahol sötét, oda nem hajlandó bemenni), tudja a hosszú-rövidet, és gyakori a "Duda csinos!"
• Igékből állandó az "eldőlt", "elment" (valamiért folyton azt hallgatjuk, hogy "Énok elment. Illés elment"), de néha már többféleképpen ragozott forma is előfordul (iszik, iszok /tudom-tudom, milyen csúnya így/, ittam).
• Hosszabb összetett szavakat is használ már, a római őszölés élményei alapján pl: teknősbéka, rendőrautó.
• Mondatokban háromszavasakig jutott: "Nagy róka alszik", "Anya nem pakol" (ez nem kritika, hanem felszólítás volt, ragaszkodott hozzá, hogy ő egyedül rámolja be a szárítógépet)
• Továbbra is nagyon pozitív gyermek, így egyik kedvenc kifejezése a "Hip hurrá!" Mikor valakinek meséltem, hogy az unokatesók hamarosan a közelünkbe költöznek, így örvendezett: "Énok! Illés! Buli! Hip hurrá!"
• Anyja fia, imádja a golyópályákat, azaz a "golyópály"-t, aktuális kedvenc cuki kifejezésünk tőle a "bébi golyópály", ez az, amit egyetlen elemből építünk, mert már indulnunk kéne reggel, de ő könyörög, hogy "picit, picit!"
• És a végére még egy háromszavas önkritikus mondat videón (a látszólagos cukiság ellenére tényleg egy ördög, legalábbis az éjszakai fektetéseknél, amik manapság minimum este 10-ig tartanak...)