Most már igazán beértünk a legjobb korba, amikor felváltva büszkélkedünk és dőlünk a röhögéstől attól, amiket a legkisebb csemete összehord. A fejlődés exponenciális, úgyhogy így, hogy jó ideje nem jutottam ide írni, amiket korábban meg akartam örökíteni, mára már nem is olyan érdekesek. De azért megpróbálom összeszedni azokat is:
- A kezdeti "Mi? Mi?" korszakból mostanra "Mi ez? Mi ez?"-re finomodott az állandó kérdezés.
- Nagyon tudja már mindenki nevét, és imádja a becéző formákat: Anyuci, Apuci, sőt Papuci, ha hízelegni akar.
- A melléknevekből a nagy-bébi nem túl tökéletes párosa mellett kedvenc a sötét-világos (ahol sötét, oda nem hajlandó bemenni), tudja a hosszú-rövidet, és gyakori a "Duda csinos!"
- Igékből állandó az "eldőlt", "elment" (valamiért folyton azt hallgatjuk, hogy "Énok elment. Illés elment"), de néha már többféleképpen ragozott forma is előfordul (iszik, iszok /tudom-tudom, milyen csúnya így/, ittam).
- Hosszabb összetett szavakat is használ már, a római őszölés élményei alapján pl: teknősbéka, rendőrautó.
- Mondatokban háromszavasakig jutott: "Nagy róka alszik", "Anya nem pakol" (ez nem kritika, hanem felszólítás volt, ragaszkodott hozzá, hogy ő egyedül rámolja be a szárítógépet)
- Továbbra is nagyon pozitív gyermek, így egyik kedvenc kifejezése a "Hip hurrá!" Mikor valakinek meséltem, hogy az unokatesók hamarosan a közelünkbe költöznek, így örvendezett: "Énok! Illés! Buli! Hip hurrá!"
- Anyja fia, imádja a golyópályákat, azaz a "golyópály"-t, aktuális kedvenc cuki kifejezésünk tőle a "bébi golyópály", ez az, amit egyetlen elemből építünk, mert már indulnunk kéne reggel, de ő könyörög, hogy "picit, picit!"
- És a végére még egy háromszavas önkritikus mondat videón (a látszólagos cukiság ellenére tényleg egy ördög, legalábbis az éjszakai fektetéseknél, amik manapság minimum este 10-ig tartanak...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése