Biztos itt is említettem már, hogy Dusa éveken át félt minden nála kisebb emberi lénytől (na jó, Illés volt az egyetlen kivétel, mert őt gyakran látja, de rajta kívül tényleg mindenkitől). Vagy elbújt előlük, vagy csak behunyta a szemét és szorosan bújt hozzánk. Enyhén szólva kínos mondjuk mikor újszülött-nézőben vagyunk valahol...
De most itt jártak Petiék a kisebbik sarjjal, és megtört a jég! Sőt, egyenesen a másik végletbe csapott át: most valami katatón állapotban simogatta folyamatosan, és nem lehetett kizökkenteni belőle:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése