Hétköznap nem jutottam idáig, pedig picit több időm is volt, sikerült erősen visszaszorítani a munkát (de bezzeg a mai ünnepnapon keletkezett új feladat), de olyan sok különös nem történt, meg kevesebb volt a panaszkodnivaló :) Úgyhogy most a jó dolgokról egy gyors összefoglaló:
Végre haladtunk Dusa ovis feladatsorával is (ezek azért nem számonkért feladatok, de már kezdtem ócska anyának érezni magam, hogy nem küldök nap mint nap fényképes beszámolót a kreatív ténykedésünkről, meg cuki gyerekhangon elmondott köszönömöt az óvó néninek hangüzenetben).
Többízben sütöttünk (és a házassági évfordulós szívecske alakú ropikról nincs is kép):
Bár az idő nem teljesen indokolta, medencéztek (és miután kikunyerálták a nagyobb méretű medence megvásárlását, nagyon szorgalmasan hordták bele vödörrel a vizet - a kalkulációk alapján vagy 500 litert):
Sokat társasoztunk, gyerekek és felnőttek is, élőben és online is, ez itt pl egy interkontinentális játékparti eredménye Dusa és a keresztapukája között (kétségbeesett karanténszülőknek Sydney-ig kell menni gyerekfelügyeletért, hogy tudjunk dolgozni, örök hála, Tomi!):
Lica tudott a kertben edzeni (miután a trambulinos edzésekről kiiratkozott, mert túl kicsinek bizonyult a 3 méteres trambulinunk a többiekéhez képest (!), csak a sima edzéseket nyomja, de az sem kevés):
Az iskolai feladatok jelentős része a héten titkos anyák napi feladatok formáját öltötte (viccesnek találtam a figyelmeztetéseket, hogy ezeket tartsák titokban Anya előtt: a tanító nénik szerint ki adminisztrálja a gyerekek végtelen feladatlistáját??) Mondjuk lehet, hogy nagyobb ajándék lett volna, ha nem adnak olyan technika feladatot, amit öt napba telik elkészíteni, és aztán teljes lelki összeomláshoz vezet, mert nem sikerül tökéletesen...
A szorgos hetet követő háromnapos hétvége első napja is szorgosan telt:
Mimi nádfonást tanult,
aminek a célja eredetileg galambfészek készítése lett volna, mert már napok óta figyeljük a teraszunkon szerencsétlenkedő galambpárt, akik szó szerint nem képesek egy szalmaszálat keresztbetenni, de aztán azt egy műanyag tányér kihelyezésével próbáltuk megoldani (hogy ne potyogjanak le a gallyak, amiket a vékony gerendára próbálnak lerakni):
A kezdeti kíváncsiság után egyelőre inkább úgy tűnik, tartanak a dologtól, de egyes kevésbé romantikus lelkű családtagok szerint az elriasztásuk a legjobb hatás, amit kiválthattunk.
Továbbá eredményesen küzdöttünk a vírus ellen: Dusa és Mimi teljesítette az Antivirus Run virtuális futóverseny 2,5 km-es távját (nem virtuálisan, hanem igaziból, ami Dusától azért elég szép teljesítmény), Licával holnap újra nekifutunk az 5 km-nek, mert a mai kísérlet (talán a technika háziból eredő zaklatottság és az ebből fakadó nem ebédelés következtében) 3,3 km után félbeszakadt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése