2010. május 28: A hét képei és videói

Maciitatás:

A 7. és 8. fogacska hegyei:

Egy ritka kegyelmi pillanat – elmélyült pakolászás hosszú perceken keresztül:

Az új sláger: hunyorítós grimasz:

Egy többé-kevésbé sikerült lépegetős videó (azóta már az egész lakást bejárja):

1 éves státusz

Súly: 7470 gramm

Hossz: 72 cm

Ruhaméret: 74

Fogak száma: 6 + végre egy pici hegyecske

Alvás: Kezdünk átállni a napközben egy alvásra, de azért még nem fix a dolog. És azzal az eggyel meg rendszeresen átalussza valamelyik étkezést.

Ételek: Új sláger a csemegeuborka. Nagyban fintorog közben, hogy milyen savanyú, de azért csak eszi. Viszont összességében nagyon keveset eszik manapság, még a multivitamin kúra sem segít. És már nem csak az én főztömre pikkel, már az üvegesből is nagyon válogat :(

Fejlődés: Lépeget, rengeteg mindent megért és mutogat, a testrészeket rajtunk, a plüssökön és magán is, kedvence a nyelve :)

Beszédben az eddigi hármas felosztás (vauvau = állatok, Apa = Apa és Anya, baba = az összes többi ember) kezd megszűnni, mert végre Anyát is mond, de a többi szót is próbálja már utánozni, pl. a cicát felismeri, próbálja mondani, de azért ahhoz ragaszkodik, hogy ő is vauvau-t mond.

Amire pedig nagyon büszkék vagyunk, hogy Apa megtanította orrot fújni! (És szintén Apa "érdeme" az enter szó megtanítása, kapott Lica egy kimustrált billentyűzetet, amin már meg tudja mutatni kérésre az entert :))

Kedvenc tevékenység: kutyamotorozás (profin száll fel és le, hajtja előre és hátra, és ha nagyon koncentrál, kanyarodik is, úgyhogy olyankor akár a konyhába is simán utánunk közlekedik), Anyának könyvek odahurcolása elmesélés kikövetelése céljából naponta 150x (pedig már kívülről tudja némelyiket, a kedvencében már szinte oda sem lapozok, de már csinálja a műsort: halacskánál tátog, lovacskánál lovagol, a hajóskapitánynak integet, mondja a babát, a telefonnál keresi a saját telefonját), és a kanapén őrültködés, ami abból áll, hogy feláll, és vagy előre vagy hátra eldobja magát, közben sikongat (ezt estefelé szokta csinálni, amikor agyilag már kicsit lefáradt – irtó veszélyesnek látszik!)

Hogyan telnek egy egyéves mindennapjai?

Elsősorban élvezi a szülinapi ajándékait:

Kirámolja a Decathlon labdarészlegét:

Mindig és mindenre mutogat:

Állandóan álldogál (itt például 7 percig álldogálva bámulta a mesét – mea culpa, nem volt más módszerem, míg vacsorát készítettem neki):

És egyre többet lépeget (de erről nincs kép).

Ha viszont megsértődik, a macijához menekül:

2010. május 15: Májusi gyerek aranyat ér

Eljött ez a nap is, egyéves lett a mi pici-nagy lányunk!

Nem igazán jött be a tegnapi kívánság, Lici a pontos évfordulónál alig egy órával később, hajnali 3-kor közölte, hogy most aztán kezdődjön az ünneplés! 5-ig Apa küzdött vele, onnan átvette a lágyszívű anyja dolgot, és mivel az alvást reménytelennek találtam, kiengedtem játszani. Ebből az lett, hogy jórészt a fejemen ugrált (mivel szülinapon mindent szabad), miközben én aludni próbáltam mellette. Ez így ment negyed 7-ig, akkor kegyeskedett még egy kicsit aludni a buli előtt, aztán mulatott végig!

Sajnos a májusi esőhöz is szerencsénk van már két hete, ami azért nem ér olyan sokat, mint a májusi gyerek, így a tervezett kerti partiból nem lett semmi, de azért odabent is jól mulattunk. Lici kedvenc elfoglaltságai a citerázás:

és a lufiharc voltak:

A gyertyát nem sikerült elfújni, hiába gyakoroltuk otthon, nem érzett rá a lényegére. De azért remélem, így is teljesül minden kívánsága! Viszont a torta ízlett neki, de nagyon önzetlen kislányként itt az anyukáját is megkínálja:

Az ajándékok hihetetlen mennyiségben érkeztek, sajnos a rég kinézett kutyamotort túl hamar adtuk át, így végül el kellett szegényt bújtatnunk, hogy a többi ajándékra is jusson egy kis figyelem.

A tárgyiasult dolgokon kívül kapott Lica egy „nem hivatalos” keresztapát is ajándékba (ugyanis ezt a kapcsolatot semmiféle templom nem szentesítette) Peti személyében.

2010. május 14: Mint egy évvel ezelőtt...

Emó kétnapos céges kiruccanáson volt (ilyen is volt egy évvel ezelőtt, de szerencsére pár nappal korábban, így nem maradt le Liciről), mi már nagyon egyedül éreztük magunkat. Lici kifosztotta a pénztárcámat, és megtalálta benne Emó fényképét, és nagyon megörült neki, így kommentálta:

A bejegyzés címe viszont arra utal, hogy este kicsit nosztalgiáztunk: egy évvel ezelőtt Móni, Matyi és Danibaba voltak a vendégeink, akikkel vajúdás közben vacsiztunk, majd pár óra múlva már írhattuk is nekik az sms-t, hogy Lica megszületett :) Így hát az évforduló alkalmából most is meghívtuk őket. Ezúttal picit több energiám volt vacsorát készíteni, de a mosogatást most is Emó vállalta – éljenek a hagyományok!

Mikor indultak, azzal búcsúztunk, hogy reméljük, idén nyugalmasabb éjszakánk lesz, mint tavaly...

2010. május 11: Veszedelem a babakoncerten

Nem mi forogtunk veszélyben, hanem mindenki más, mert Lici volt a kis veszedelem. Mindenkitől elorozta a játékait, az anyukákkal állandóan kukucsjátékot akart játszani, amit azok eleinte élveztek, de aztán inkább a saját gyerekükkel foglalkoztak volna, mindenen és mindenkin átgázolt, feltétlenül fel akart ébreszteni egy alvó kisfiút, úgy kirángatta egy másik kezéből az innivalóját, hogy közben valakit fejbevágott vele...

Viszont a nagy rosszalkodás közben megismerkedtünk egy alig pár héttel fiatalabb kislánnyal, aki kisebb Licánál! Bár a 3%-os percentilis azt jelenti, hogy 100 babából 3 kisebb elvileg, de mi, noha bőven ismerünk ennyit, még nem találkoztunk eggyel sem. De ezek szerint nem csak legenda, hogy létezik ilyen is :)

Hazaérve pedig Lica bemutatta, hogy tudna ő járni, ha akarna: kis trükkel színvallásra lehetett bírni: állva mindkét kezébe rettentő fontos és elengedhetetlen tárgyakat adtam, így nem volt mivel letámaszkodni a földre, és így csak elindult felém! Eddig 7 és fél önálló lépés a rekord (a fél az esés a végén).

2010. május 10: Elkiabáltuk...

...az előző bejegyzést: öt nap szünet után a nátha visszatért, és azóta is (egy hete) tombol. Megint kezdem azt hinni, hogy ez örökké így lesz... Aztán a kakaómból torkoskodó csajszi begyűjtött mellé egy jó kis hasmenést is, úgyhogy egészségileg nem vagyunk a csúcson. De azért jó a kedvünk :)

2010. május 5: Vége a náthának!

Kerek 3 hét után kijelenthetjük, hogy végre nem náthás a kiscsajszi! Az utóbbi másfél hónapunk története: másfél hét hörghurut, 3 hét pihi, 3 hét nátha... Most egy kicsit hosszabb szünetet szeretnénk, minimum télig, de inkább még tovább!

2010. május 1: Állatkertben jártunk

Mivel már úgyis annyi szülinapi ajándék gyűlik Licinek, az állatkerti látogatással nem vártunk addig, hanem kihasználtuk a gyönyörű időt, meg a kivételesen szabad hétvégi napunkat.

Licinek annyira tetszett minden, hogy még evésre sem óhajtotta az időt pazarolni, míg ott voltunk. Kedvenc állatot nem sikerült megállapítanunk, mert a tetszési index fordítottan arányos volt az ott töltött idővel, a vége felé azért jól elfáradt és lankadt a figyelme, így tehát nem az állatok saját érdemei voltak a döntőek. De szimpatizált az elefántokkal, a zsiráfokkal, a fókákkal, majmokkal, meg valami pici rókaszerű állatokkal, amik kiírva sem voltak, így sajnos azóta sem tudjuk, mi fán teremnek.

Így köszönt Lici a zsiráfnak:

Ez pedig számomra a nap kedvenc képe a csodás kis családomról: