Nem mi
forogtunk veszélyben, hanem mindenki más, mert Lici volt a kis veszedelem.
Mindenkitől elorozta a játékait, az anyukákkal állandóan kukucsjátékot akart
játszani, amit azok eleinte élveztek, de aztán inkább a saját gyerekükkel
foglalkoztak volna, mindenen és mindenkin átgázolt, feltétlenül fel akart
ébreszteni egy alvó kisfiút, úgy kirángatta egy másik kezéből az innivalóját,
hogy közben valakit fejbevágott vele...
Viszont a nagy
rosszalkodás közben megismerkedtünk egy alig pár héttel fiatalabb kislánnyal,
aki kisebb Licánál! Bár a 3%-os percentilis azt jelenti, hogy 100 babából 3
kisebb elvileg, de mi, noha bőven ismerünk ennyit, még nem találkoztunk eggyel
sem. De ezek szerint nem csak legenda, hogy létezik ilyen is :)
Hazaérve pedig
Lica bemutatta, hogy tudna ő járni, ha akarna: kis trükkel színvallásra
lehetett bírni: állva mindkét kezébe rettentő fontos és elengedhetetlen
tárgyakat adtam, így nem volt mivel letámaszkodni a földre, és így csak elindult
felém! Eddig 7 és fél önálló lépés a rekord (a fél az esés a végén).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése