Tegnap még nem
kellett bemennem, mert senki sem volt bent, így csak egynaposra sikeredett ez a
munkahét. Így csütörtökön együtt lehetett itthon a család, de kaptam kimenőt
egy kis bevásárlókörút céljára, már ez mennyei volt babakocsi nélkül. Pénteken
meg igazán furcsa volt dolgozni menni, de élveztem: mintha visszanyertem volna
a kontrollt a tetteim (meg a ruhám tisztasága :)) fölött... Ez persze nem
jelenti azt, hogy nem hiányzott kis családom, el voltam olvadva, amikor
felhívtak, és hallottam Lica „Anya, Anya!” kiáltásait a háttérben...
Az itthon
maradottak nagyszerűen megállták a helyüket, érdekeseket játszottak és
tanultak, sokat ettek, és a nagy küldetést, hogy Lica alvását ebéd előttről
utánra próbáljuk áttolni, Emó úgy tűnik, egy nap alatt megvalósította, úgyhogy
nagyon büszke vagyok rájuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése