16 hónapos státusz

Súly: nincs adat (de általános vélekedés szerint hízott!)

Hossz: nincs adat

Ruhaméret: 74

Fogak száma: 13 + egy pici csücsök

Ételek: Minden (kivéve még mindig a barack), csak sok legyen! :) Nem túl kiemelkedő főzőtudományom meglepően hálás közönségre lelt :)

Fejlődés: Beszéd: Kedvenc szó a „Jó!” (ami egyben az igen-t is helyettesíti, pedig szerintem nem teljesen felcserélhetőek... De még mindig jobb, mint amikor a „nem” volt a sláger) És a másik kedvenc: „cicus” (Gondolom, a bölcsiben lett cicus a cicából) Az „ott”-nak már van folytatása is: „Ott is!” Egyre több állat hangja megy, de néhány alapvető megtanulásának (maci, bari) konokul ellenáll. Megértés: tényleg mindent megért, és elsőre megjegyez. Néhány példa, amin mi meglepődtünk: Emóval beszélgettem, és elhangzott Kati neve, mire Lica rögtön rávágta, hogy „Mama”, pedig hát neki ritkán emlegetjük a keresztnevén. Vagy mikor mondtam, hogy menjünk gyurmázni, rögtön húzta be az etetőszéket a szoba közepére, merthogy azt szedjük szét kisasztallá és kisszékké a gyurmázáshoz, pedig előtte csak egyszer gyurmáztunk még itthon. Nagyon tudja azt is, mire való a szemetes: pelenkázás után most már nem szalad el rögtön, hanem vadul mutogat a kukára, hogy dobjam bele a koszos pelust. Ma pedig, mikor barackot ettem a nappaliban, elvette tőlem a magot, kivitte a konyhába, kinyitotta a mosogató alatti szekrényt, ahol a szemetes van, kidobta, majd becsukta a szekrényt :)

Kedvenc játékok: még mindig a hangyi az egyik éllovas, bölcsiből hazaérve ő az első, akit üdvözölni kell. Menő még a dupló legó, amivel óriási kupit lehet csinálni a szobában, persze a kedvenc elem belőle a cicus, különösen ha eldugjuk a nyitható legóajtó mögé, ahová aztán be lehet kukucsolni kb. ezerszer egymásután. Kapott továbbá Marekéktől egy 4 éven felülieknek szóló társasjátékot, ami meglepő sikernek bizonyult, ugyanis kis egereket és macskákat ábrázoló lapkákból áll, amiket kiválóan lehet a dobozba be- és kipakolgatni. Emó tanítása nyomán egész jól megy a macskák és egerek külön kupacba rakosgatása is, ha épp van türelme megfordítgatni a képes felére, hogy megnézze, mit is ábrázol. És szeret még plüssállatokat pörgetni Apa forgó főnökszékében. Ma például vadul mutogatott a földre „Apa!” kiáltások közepette, amit úgy értelmeztünk, hogy Apa üljön le oda hozzá játszani, de mikor ez megtörtént, kiderült, hogy csak a széket akarta felszabadítani a kis zsarnok :)

Legidegesítőbb szokás: Ha már a kis zsarnoknál tartunk: Amit nagyon nem szeretünk, hogy Lica mostanában nem viseli el, ha Emó hozzám ér, olyankor fel van háborodva, verekszik. Ha az esti búcsúzkodásnál én is kapok mellette jóéjt-puszit, akkor kitör a balhé, de ennél sokkal kisebb dolgokért is: Ma épp csak Emó hátához ért a lábam (szerinte rugdostam :)), mire rögtön kikapott, mert ráadásul mindig szegény Apa a hibás, most valahogy ilyen anyás korszak van. Úgyhogy Emó megállapította, hogy neki már rugdosva lenni sem szabad :)

Bölcsi: Két hét idill után a helyzet annyiban romlott, hogy reggel rendszerint kitör a sírás, ha elindulok. Mikor először előfordult, bizony én is sírni kezdtem, mire egy anyuka-sorstárs, aki vigasztalt, közölte, hogy náluk is három hétig nem volt semmi gond, azóta meg minden reggel sír a gyerek. Hát mondhatom, nagyon vigasztaló... Azért nem túl vészes, egy nap hallgatóztam az ajtón kívül, meddig tart, és egy perc alatt abbamaradt, de így is elég szörnyű. Most már csak azért nem sírok, mert nagyon rövidre fogom a búcsúzkodást, mert a még egy ölelés, lelkére beszélés, stb semmit sem segít, csak meghosszabbítja mindkettőnk szenvedéseit. De elég pocsék anyának tudja magát érezni az ember, ha otthagyja a síró gyerekét, vagy szinte kioson, hogy ne törjön el a mécses... Ettől eltekintve minden nagyon jól megy, Lici a reggeli sokkot követően jól érzi magát, és már szerelme is van :) Áronnak hívják, és nagyon helyes fiú, de azért Emónak csak visszafogottan szabad beszámolni róla, miket mesélnek a kis puszilkodó párosról a bölcsis nénik, mert még hozza a puskáját :)