2012. május 28.

Mimi beszédfejlődésével már nem lehet blogírásban lépést tartani, olyan gyors! Főnevek közül már szinte mindent mond, ami kell, sokak nevét tudja már, igék közül a "leesett", "elbújt", "fáj", "indul" a sláger, énekli, hogy "Hinta-palinta" és "Tente, baba, tente" (vagy "Tente, Mimi, tente, Apa, tente, Anya, tente Lica"), és már a színekkel is ismerkedik! A lila a kedvenc, felismeri és mondja is, néha megy a kék, és egyszer már a zöldet is mondta helyesen. De Licának ez nem elég, folyton azzal piszkálja, hogy "Mimi, mondd, hogy narancssárga!" :) Mikor mondjuk, hogy azt még nem tudja, akkor azért megvédi: "Mimi már tudja a színeket! Tudja már a narancssárgát is, csak nem mondja!"

Három napos túrán voltunk a hétvégén, talán az apai alapelvnek (mindenki annyi kilométert gyalogoljon, ahány éves) nem tettek maradéktalanul eleget, de azért sokat mentek a saját lábukon. Lica pedig még odafelé menet az autóban kimutatott az ablakon, és közölte: "Az a kedvenc hegyem! Másszunk fel rá!" Apa: "Jó, majd megnézzük a térképen, és egyszer felmászunk rá" Lica: "Nem egyszer! Háromszor!"

Első este a kempingben spontán csillagászkodhattunk egy kicsit. Mimi erre rögtön megtanulta a "távcső" szót, Lica pedig belenézés után közölte: "Tükröződik a szemem lenyomata az égen"

2012. május 25.

Lica: "Először oviba megyek, aztán iskolába, aztán felnőtt leszek!"
Anya: "Szeretnél már felnőtt lenni?"
Lica: "Igen!"
Anya: "És miért?"
Lica: "Mert akkor be tudom majd gombolni a gombjaimat!"

2012. május 21.

Egy-két bizonyíték, hogy milyen szépek is a mi lányaink:

Kati mama már panaszkodik, hogy nem lehet velük elmenni sehová anélkül, hogy megállítanák, hogy ilyen szépeket még sosem láttak.

Ezután a Varázsének foglalkozás vezetője, Hevesi Imi bácsi megkérdezte tőlem, nem akarom-e Licát gyerekmanökennek adni, Mimi pedig ugyanitt begyűjtött egy nagy puszit és némi arcsimit egy kisfiútól.

Ma pedig engem is megállított egy nő, hogy milyen szépek, de ebben a jelenetben ennél érdekesebb volt, hogy Lica közölte a nénivel, hogy ő már milyen nagy, és tudja egyedül hajtani a hintát. Azaz teljesen magától kommunikálni kezdett egy idegennel, ez nála nagy szó!

2012. május 20.

Megvolt a buli, most már gyakorlatilag is 3 éves a nagylány, bár az ujjszopizással kapcsolatos megegyezést (három éves kor felett maximum elalváshoz) nem igazán tartja be...

Viszont a bulin igazán jól érezte magát, kizárólag csak a "hivatalos" program nem érdekelte: na jó, a kincskeresés félig-meddig, a megtalált kincs nem igazán, a torta a gyertya elfújásáig, aztán rögtön ment vissza homokozni, az ajándékok meg szinte egyáltalán nem. Ha valaki nagy erőszakkal rátukmált egyet, akkor azt megnézte, némelyikkel játszott is, de akkor pláne nem lehetett rávenni másik kibontására, és a többség így kibontatlan maradt.

A fő ajándék, a Jutka mamától kapott futóbicikli még csak be sem volt csomagolva, de még így sem érte el az ingerküszöböt. Mimi végül boldog "bicikli" felkiáltással felfedezte, vadul próbálgatta, aztán Marci is kipróbálta, de Lica mindezeket csak egy futó pillantással nyugtázta, amiből úgy tűnik, csak a "Marci + bicikli" kapcsolat maradt meg, mert amikor este kimentünk a teraszra rendet tenni, és meglátta ott a bicót, közölte, hogy "Ezt itthagyták a Marciék!" Mikor viszont sikerült meggyőznünk, hogy ez az övé, rögtön menni kellett az utcára bicajozni, mindezt este 9-kor. Meg másnap egész nap... Minden előzetes aggodalmam ellenére egész ügyesen megy vele, saját értékelése szerint annyira, hogy "Ezzel már nagyon ügyesen megyek, úgyhogy már vehetünk pedálos biciklit!" :)

A többi ajándékot majd megpróbáljuk szép lassan feldolgozni, egy darabig nem fogunk unatkozni, az biztos... (Azért még említést érdemel a gyerek-japánsakk, kizárólag japán nyelvű használati utasítással. De Emó állítólag már elsajátította az ajándékozótól, Petitől, hogy hogyan kell játszani, az a baj, hogy Lica napközben az én fülemet rágja érte, nem az övét...)

2012. május 19.

Egy olyan pillanat, amiért az ember megbocsát és elfelejt minden át nem aludt éjszakát (egészen a következő át nem aludt éjszakáig):

Lica teljes súlyával rácsimpaszkodott a kezemre, mire Emó rászólt, hogy ez fáj Anyának. Erre Mimi rámnéz, közli, hogy "Anya fáj", és adott egy nagy gyógypuszit. Imádom!

2012. május 15.

3 éves a nagylányunk! Ő ezt még nem tudja, mert a vasárnapi ünneplésre való tekintettel nem kavartuk bele a dologba a mai napot is, úgyhogy még pár napig hivatkozhat arra, hogy "Még nem vagyok három éves!", mikor rászólunk például ujjszopizás-témában :)

Nagyon várja már egyébként a bulit, naponta felsorolja, hogy kiket hívunk meg, és mi mindent fog felfalni. És néha ezek kombinációját is :) Ugyanis először, mikor beugratós kérdésként feltettem, hogy a mérges kutyust is meghívjuk-e, vadul tiltakozott, de egy idő után taktikát váltott: kijelentette, hogy a mérges kutyust is meghívja, és őt is felfalja! :)

És hogy mit szeretne szülinapjára: "Jancsi és Juliskás könyvet! És még könyveket!" Hiába lett már könyvtárlátogató is, úgy tűnik, az sem elég...

Valami státuszt is kéne még írni egy ekkora ló gyerekről? Nem könnyű, már már majdnem mindent tud, nehéz mind felsorolni...

Kb 92 cm és 12 kg, 20 foga van és 86-92-es ruhákat hord (ez nagyjából másfél éves méret, azt hiszem). Rövidnacikból meg 3-6 hósakat, mint Mimi, mert ott csak a derékbőség számít... A hasa vacsora után kifejezetten kisebb, mint Mimusé :)

Ismeri a betűket, a számokat kb 12-ig ismeri fel, elszámolni nagyjából 20-ig tud. 

Öltözni félig-meddig tud egyedül, zoknit, harisnyát még igazítani kell, és a fejen áthúzós dolgok még nem mennek, gombolás a nagyobb gombokkal, ha nincsenek nagyon kényelmetlen helyen.

Aludni nagyon jól tud, ellentétben a hugával :) Viszont iszonyú mértékben ujjszopizik még, és Szusz-függő.

Itthon rengeteget beszél, nagyon okosakat és vicceseket mond, de idegen társaságban továbbra is kuka, aggódom is, mi lesz az oviban.

Állítólag "Én már nagyon nagy vagyok, tudom egyedül hajtani a hintát!", de én ezt még nem nagyon tapasztaltam :) Viszont prímán tud felfelé mászni a csúszdákon, ég is a fejem a játszótéren miatta. Néha induláskor nem értem, miért nem hajlandó pl szandált venni 30 fokban, aztán a játszón rádöbbenek, hogy persze, a túracipője biztosítja a megfelelő tapadást a csúszdamászáshoz.

A szomszéd kislány pótkerekes biciklijét egyszer kipróbálta, és megdöbbentően jól ment neki elsőre, pedig a magasság sem volt jó, és motorral is vagánykodik már néha (lejtőn lefelé), úgyhogy hátha minden kételyem ellenére beválik majd a szülinapi ajándék...

Ja, és tud még fél lábon ugrálni :)

2012. május 13.

Már a mini horgászós játék használatánál sejtettük, hogy Miminél a kézügyesség az, amiben előrébb jár a koránál (bár végül is ezen kívül szó szerint is előbb járt a koránál, és a mostani fejlemények alapján beszédben is elég jól áll), ezt most megerősítette azzal, hogy egyedül sikerült felfűznie egy gyöngyöt, ami szerintem igencsak nagy dolog ennyi idősen (gyors google keresés alapján ezt 21-24 hónapos korra írják)! Stabilan azért nem megy még a dolog, úgyhogy újabb remek alkalom a "Nem tudom!" mondat sokszori alkalmazására :)

2012. május 12.

Ebédnél rászólok Mimire, hogy ne próbáljon kimászni a székéből, érdemes ülve maradni, mert akkor kaphat desszertet. Lica, a neki jutó mennyiséget maximalizálandó megszólal: "Úgy látszik, a Mimi nem kér desszertet! Anya, ne erőltesd!"

Azért van, amit kér Mimi is... A történelem ismét ismétli önmagát, állandó jelenet, hogy Mimi nyitogatja a hűtőajtót, mutogat és kiabál, hogy "Rudi, rudi!" Csak annyi a különbség, hogy Lica azt kiabálta ekkora korában, hogy "Tújó, tújó!" Kiegészítik egymást :)

Még egy ajtónyitogatós: Apa magyarázza Licának, hogy azért nem kéne nyitogatnia a fagyasztó ajtaját, mert ha nyitva marad, kijön a hideg, mire Lica: "Biztos az egyik túrán is azért fáztam, mert nyitva maradt az ajtaja!"

Lassan már Mimitől is idézgetünk a blogon mondásokat, a legjobb úton halad efelé, tényleg annyi szót mond már. De a fő kedvenc egyértelműen a "Nem tudom!", napjában kb. ezerszer, már olyasmiket sem tud megcsinálni, amit már rég tudott, csak hogy mondhassa.

2012. május 7.

16 hónapos státusz

Súly, magasság: Mivel már végre Mimit sem citálják be havonta a gyerekorvoshoz, így erről alighanem csak 2 hónap múlva lesz információnk.

Fogak száma: 12

Ruhaméret: 74

Evés: Többet eszik, mint Lica! És változatosabban is, mert ő sokkal több zöldséget és gyümölcsöt hajlandó megenni (anyja lánya), viszont sajnos imádja a csokit! Már ő is nyitogatja a fiókokat, hűtőt, hogy csokit vagy túrórudit szerezzen, vagy legalábbis kifejezze, hogy neki feltétlenül kapnia kell. Napi egyszer szopizik még, de annyira nincs azért szüksége rá, ha véletlenül nem vagyok jelen, simán elvan nélküle, úgyhogy maximum másfél éves koráig adtam neki haladékot ezügyben, akkor talán még nem lesz olyan nehéz megvonni tőle.

Alvás: Továbbra sem ez az erőssége... A délutáni szinte mindig sima ügy, este is szépen elalszik, de hajnaltájt nagyon gyakran kell hozzá bemenni, van, hogy egy órán keresztül ötpercenként :(

Beszéd: Alighanem belépett egy viharos sebességű fejlődési periódusba, minden nap érnek meglepetések bennünket. A "kérem", "nem kérem", "nem tudom"-ról már esett szó, nekem ebben az a legmeglepőbb, hogy tőlünk E/1 személyben nem igazán hallja ezeket (mert mi mindent tudunk :)), inkább csak tőle kérdezzük E/2-ben, tehát a megfelelő formát csak Licától tanulhatta. Leggyakoribb szavai: Anya, Apa, Mimi, Mama, Papa, bábu, inni, alma, papu (=papucs), igen, nem, az állathangok és hasonlók (főleg a "tik-tak", merthogy íg kéri az "Így ketyeg az óra..." kezdetű mondókát, amit profin végigmutogat), de most már bármi ott lóg a levegőben, néha rákérdezek egy képre, hogy mi az, és rávágja, hogy zsiráf vagy gomba, szóval egy-egy abszolút nem alapvető szót. És persze mindent képes ismételni, és természetesen már mindent megért.

Játék: Ismét a régi sirám, ezen a téren még mindig nem érzem összeszokott párosnak magunkat, mindent csak Lica-szinten vagyok képes csinálni. De Mimus egész jól alkalmazkodik :) Kedvenc továbbra is a bábuk, a logikai készlet, a labda, a sínek és vonatok, a matrjoska babák, szeret doktornéniset játszani a babáival (akik Lica babái voltak, de őt cseppet sem érdeklik), valamint imád homokozni és csúszdázni.

Személyiség: Szörnyen anyás továbbra is, valamint jelenleg állandóan féltékeny és irigy Licára. Olyan szinten, hogy ha ő néz valamit, és Lica is meg akarja nézni, inkább ráfekszik, hogy ne lássa... Lehet, hogy rendmániás lesz, mint az anyja: van, hogy a játszótéren felszedi a szemetet és kidobja, séta után sokszor elrakja a cipőjét, ha elege lett a fürdésből, összeszedi és elpakolja a fürdőjátékokat... De persze mindezt akkor teszi, ha kedve tartja, utasításra ő sem nagyon. Nagyon jól emlékszik dolgokra, például szól reggel, hogy kapcsoljuk ki a riasztót, mikor lemegyünk a földszintre, vagy séta közben mindig mutogat az egyik házra és miaúzik, mert tavaly az volt a cicás ház, amikor kismacskák születtek, pedig hát akkor ő még nagyon pici volt. Nyűgösebb és kevésbé nevetős, mint Lica, sokkal nehezebb bevonni tevékenységekbe, de jobban eljátszik egyedül (persze nem sok ideig, de mélyültebben, és önállóbban kitalál egy-egy tevékenységet magának, mint Lica). Szerintem tiszta anyja, azt ki-ki döntse el, hogy ez bók-e :)