Mimi beszédfejlődésével már nem lehet blogírásban lépést tartani, olyan gyors! Főnevek közül már szinte mindent mond, ami kell, sokak nevét tudja már, igék közül a "leesett", "elbújt", "fáj", "indul" a sláger, énekli, hogy "Hinta-palinta" és "Tente, baba, tente" (vagy "Tente, Mimi, tente, Apa, tente, Anya, tente Lica"), és már a színekkel is ismerkedik! A lila a kedvenc, felismeri és mondja is, néha megy a kék, és egyszer már a zöldet is mondta helyesen. De Licának ez nem elég, folyton azzal piszkálja, hogy "Mimi, mondd, hogy narancssárga!" :) Mikor mondjuk, hogy azt még nem tudja, akkor azért megvédi: "Mimi már tudja a színeket! Tudja már a narancssárgát is, csak nem mondja!"
Három napos túrán voltunk a hétvégén, talán az apai alapelvnek (mindenki annyi kilométert gyalogoljon, ahány éves) nem tettek maradéktalanul eleget, de azért sokat mentek a saját lábukon. Lica pedig még odafelé menet az autóban kimutatott az ablakon, és közölte: "Az a kedvenc hegyem! Másszunk fel rá!" Apa: "Jó, majd megnézzük a térképen, és egyszer felmászunk rá" Lica: "Nem egyszer! Háromszor!"
Első este a kempingben spontán csillagászkodhattunk egy kicsit. Mimi erre rögtön megtanulta a "távcső" szót, Lica pedig belenézés után közölte: "Tükröződik a szemem lenyomata az égen"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése