Megvolt a buli, most már gyakorlatilag is 3 éves a nagylány, bár az ujjszopizással kapcsolatos megegyezést (három éves kor felett maximum elalváshoz) nem igazán tartja be...
Viszont a bulin igazán jól érezte magát, kizárólag csak a "hivatalos" program nem érdekelte: na jó, a kincskeresés félig-meddig, a megtalált kincs nem igazán, a torta a gyertya elfújásáig, aztán rögtön ment vissza homokozni, az ajándékok meg szinte egyáltalán nem. Ha valaki nagy erőszakkal rátukmált egyet, akkor azt megnézte, némelyikkel játszott is, de akkor pláne nem lehetett rávenni másik kibontására, és a többség így kibontatlan maradt.
A fő ajándék, a Jutka mamától kapott futóbicikli még csak be sem volt csomagolva, de még így sem érte el az ingerküszöböt. Mimi végül boldog "bicikli" felkiáltással felfedezte, vadul próbálgatta, aztán Marci is kipróbálta, de Lica mindezeket csak egy futó pillantással nyugtázta, amiből úgy tűnik, csak a "Marci + bicikli" kapcsolat maradt meg, mert amikor este kimentünk a teraszra rendet tenni, és meglátta ott a bicót, közölte, hogy "Ezt itthagyták a Marciék!" Mikor viszont sikerült meggyőznünk, hogy ez az övé, rögtön menni kellett az utcára bicajozni, mindezt este 9-kor. Meg másnap egész nap... Minden előzetes aggodalmam ellenére egész ügyesen megy vele, saját értékelése szerint annyira, hogy "Ezzel már nagyon ügyesen megyek, úgyhogy már vehetünk pedálos biciklit!" :)
A többi ajándékot majd megpróbáljuk szép lassan feldolgozni, egy darabig nem fogunk unatkozni, az biztos... (Azért még említést érdemel a gyerek-japánsakk, kizárólag japán nyelvű használati utasítással. De Emó állítólag már elsajátította az ajándékozótól, Petitől, hogy hogyan kell játszani, az a baj, hogy Lica napközben az én fülemet rágja érte, nem az övét...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése