Médiasztárok

A gyereknapi futóverseny kapcsán nyilatkozik a család nagy része a Köki TV-nek 11:45-től (3:40-től még látható pár pillanatra, ahogy Anya fut, Lica meg integetve drukkol):

http://kokiterminal.hu/kokitv/koki-tv-65-adas-terminal-filmklub/

Mélyen alszik

...de csak mint a Jean-os viccben a pincében: leengedtük az ágyát a kis önveszélyes gazfickónak. A végső lökést az adta, mikor az első éjjeli nyekkenésre szokás szerint próbáltam volna becsukni a fülem és visszaaludni, de közben peregtek a képsorok a szemem előtt, hogy már biztos hajol át a korláton, és már rohantam is.

Egyébként fixen ébred éjjelente, most már több mint egy hónapja nem volt átaludt éjszaka (pontosan nem tudjuk, mert azt persze nem jegyzi meg az ember, hogy mikor volt utoljára, de a hathónapos bejegyzésből a felső korlát megállapítható).

Hét hónapos korára abszolút beléptünk az életveszélyes korszakba, már az első látványos harci sérülést is megszerezte egy polc lefejelésével. A rettegett mindenhol feláll, de leülni nem tud, valamint vezetéket vadász korszak... Még szerencse, hogy nyári szünet van, így néha rábízhatom a csajokra, hogy vigyázzanak rá, amíg elugrom pisilni. Szeptemberre meg hátha megoldódik, mert villámgyorsan zajlanak ám az események: eddig az ülés is elég veszélyes üzem volt, de pillanatok alatt tanulta meg megtartani magát, végső esetben meg biztonságosan dőlni.

Az egyéb képességek elsajátításának sebességét meg felfogni sem tudom: hétvégén a tologatva lépegetés, ma pedig feltepert az emeletre a 17 lépcsőfokon (a videón látszik azért, hogy pedagógiailag nem voltunk a csúcson: tiltás helyett még csalogattuk is, de annyira lenyűgöző volt - na meg így gyorsabban kikerült a veszélyzónából):

Evésben is forradalminak érzem a változást, bár kívülről valószínű nem látványos: eddig is bement valahogy a kaja, a mennyiség talán nem is nőtt ugrásszerűen (egy bébiétel két étkezésre, ez a rekord eddig, Licánál ilyenkor már lement egyszerre egy egész, mondjuk ő nem nagyon szopizott), de most már csont nélkül halad be a kanál a szájába, sokkal élvezetesebb így a dolog. Azt nem mondanám, hogy követelőzően tátog, de azért kooperál.

Szerencsére nem volt időm tegnap befejezni ezt a bejegyzést, így mára már azt is leírhatom, hogy háromfogú: Emó eddig is bizonygatta, hogy ott van az már, én viszont egy hónapja ugyanolyan fehéres-de-még-nincs-kint állapotúnak láttam, de ma már egyértelműen kikandikál a hegye a bal felsőnek. Ebben is alaposan beelőzte a csajokat a csodafiú. Ha így haladunk, már fogalmazom is a következő bejegyzést "Az első diploma" címmel.

Az év első nyaralása (?)

Na nem az első a kérdőjeles, mert sajnos így van, eltelt a nyár fele, és még csak most jutottunk el valahová, egész pontosan a Balcsira, ahol özönvíz és 14 fok várt... De még csak nem is ez kanyarította oda a kérdőjelet a címbe, hanem az, hogy mennyire relaxáló 6 gyerekkel nyaralni (azért nem ketten gyűrtük le ezt az extrém küldetést, Robin és Kati mama legalább annyira kivették a részüket), de mivel ez a gyerekek blogja, nekik tuti nyaralás volt, és ez a lényeg. 

Az emlékezetes pillanatok címszavakban (csak a jóra emlékszünk):

• kalózkodás

• sk kaparós sorsjegy

• játszóház

• nagy közös hintázás

• a klasszikus balatoni örömöket az ötből egy napba sűrítve élveztük (a víz akkor is csak 20 fokos volt):

• de a mellékelt ábra alapján így is elég hatékony volt:

• Dusa megtanult támaszkodás nélkül ülni, sőt, egy étterem játszósarkában egy kis asztalt tologatva lépegetett is
• Próbára tehettük logisztikai készségeinket a klasszikus "vidd át a bandát egy csónakkal a túlsó partra, de senki se egyen meg senkit" mintájára: Juttass el 10 főt A-ból B-be egy autóval a lehető legkevesebb idő alatt, figyelembe véve, hogy ki kivel hajlandó együtt utazni, és azt, hogy egyik végponton várakozva se falják fel a gyerekek a rájuk vigyázó felnőttet. Könnyítésképpen a maximális utaslétszámra és a gyerekülés-használatra vonatkozó szabályokat figyelmen kívül hagyhatod. Ha ez nem volna elég, helyezz el 10 főt (csúcsidőben, a Boza-szülők látogatása idején 12-t) egy 9 fős, 3 szobás apartmanban, ismét csak figyelembe véve, ki kivel akar aludni és kivel nem (Mimi például felnőttel egy szobában nem akart), valamint azt, hogy a két legkisebb éjszakai kiabálásaira minél kevesebben ébredjenek fel. Azt figyelmen kívül hagyhatod, hogy Robin délig akar aludni (úgyis sikerülni fog neki). 
• Feljegyezhettük Dusa első vonatozását, de az első strandolást én még nem húznám be, a fenti kép volt a maximum, és látszik, hogy a csónakot is csak a szárazföldön használta (etetőszéknek kiváló). Azért utána itthon vízre bocsátottuk:

Már határozottan nem kisbaba...

Először is itt vannak a fogak:

Aztán nagygyerek székben eszik, legszívesebben a mi kajánkból (persze ennek többnyire még mindenféle korlátai vannak),

(itt büszkélkednék el vele, hogy profin iszik normál pohárból, bár a kórházban látottak alapján ezt minden újszülött tudja, csak érdekes módon három napos korukban elfelejtik :)).

nagygyerek babakocsiban utazik,

nagygyerekesen közlekedik (ennél azért szabályosabb mászást is produkál, de ez már a sokadik menet volt),

sőt, ahol csak lehet, állásba küzdi magát (erről megintcsak nincs jó kép, olyankor életmentés van, nem fotózás, az alábbi nem túl jól sikerültön kivételesen volt biztosítás):

Az "ahol csak lehet" annyira szó szerint értendő, hogy akár a szoba közepén is, elég hozzá egy doboznyi játék, amit ki lehet borítani, a dobozt megfordítani, és már van is mire támaszkodni, aztán állásból zuhanni. 

Azt le sem tagadhatnám, hogy az én fiam, leküzdhetetlen vonzódást érez a golyópálya iránt. Olyannyira, hogy az érkezési oldalt már le is amortizálta. A szenvedély ellenszenvességét fokozza, hogy az objektum a márványborítású lépcső mellett található, ami egy tervezési bravúr következtében belóg a nappaliba, tehát lépcsőráccsal nem elzárható. Mint a fenti képen is látszik, a biztosan bekövetkező koponyalékelés ellen jobb híján egy lestrapált tornaszőnyegbe öltöztettük az alsó lépcsőfokot (naivanya első elképzelését a sarkokra applikált habteniszlabdákkal nyilván fél perc alatt szüntette meg a kis dúvad), amivel biztosan nem kerülnénk be az Otthon magazinba, de amikor ma Dusa lazán felmászott két lépcsőfokot, kicsit elgondolkodtam, hová fog még fajulni a dizájn... Egy gumiszoba esetleg megtenné...

(photo by Lica)

Másik szerelme Malvin, a robotporszívó. És már trükközik is: ha az egyik oldalról közelítéskor rászólok és visszateszem biztonságos vizekre, a másik oldalról, a dohányzóasztal takarásában támad, hátha úgy nem veszem észre...

Helló, naiv lányos anyuka, üdv a fiúk világában!

Akasztó...

...avagy fogas: Dusa mától két fog (boldog?) tulajdonosa. 

Az észlelés: Licánál kocogott a kanál, Miminél (hű de ciki ezredszer leírni) nem emlékszem, Dusánál egymással szemben nyomtuk a fekvőtámaszokat, így kaptam premier plan betekintést a szájába. 

Mimi és a matekverseny

Kapjon Mimi is egy bejegyzést, ha Lica és Dusa kaptak egyet-egyet. Rá most azért voltam büszke, mert középső- (vagy már majdnem nagy-) csoportos ovisként második osztályos matek versenyfeladatot old. Már az is perverz, hogy Lica saját jószántából a Zrínyi Ilona verseny feladataival múlatja az időt a nyári szünetben, de hogy a húga segíti ki... 

Az volt a feladat, hogy ha két banánért nyolc mandarint adnak, akkor hány mandarint adnak három banánért (ez egy tesztes verseny, nem nehéz de sok példával), amit valamiért elsőre nem tudott értelmezni, mire Mimi rávágta: "Szerintem 12, mert háromszor négy az 12!"

Neki is megítélek egy tantárgyi dicséretet matematikából :)

Mozgásfejlődés képekben

Mimi megfogalmazásaival (nagyon lelkesen szokta felhívni a figyelmet a produkciókra):

"Dusa kiskutya":

"Dusa nagykutya":

"Dusa csücsül":

És persze kúszik-mászik, ördög és pakol :)

Vannak elméletek, miszerint a mozgásfejlődés összefügg az alvással, hát remélem, ezt éljük éppen, és a megszilárduló képességekkel ennek is vége lesz, mert amit egyszeri anomáliának neveztem a féléves szülinapon, az nem annak bizonyult :( Annyira azért nem rémes, mint akkor három napig, de én már eleve az éjszakai szopizást túlzásnak tartom egy félévestől (nyilván el vagyok kényeztetve a csajok által), de ha visszaaludni sem hajlandó utána, két óra múlva is felébred, és a reggelt is egyre korábbra hozza, az már elég rossz hatással van a közérzetemre...

A sírásra is, amit akkor csak a kapu nyílásához kötöttünk, találtunk két új okot: az egyik a szülők hangos gólöröme (az izlandi meccs egyenlítő góljánál eléggé eltört a mécses, de végülis sajnos a közeljövőben úgysem várható már ilyesmi), a másik, ami ma kiderült, a kutyák: eddig úgy tűnt, figyelemre sem méltatja az állatokat, de ma a békésen szundító példányok is remegést és rémült sírást váltottak ki belőle.