...de csak mint a Jean-os viccben a pincében: leengedtük az ágyát a kis önveszélyes gazfickónak. A végső lökést az adta, mikor az első éjjeli nyekkenésre szokás szerint próbáltam volna becsukni a fülem és visszaaludni, de közben peregtek a képsorok a szemem előtt, hogy már biztos hajol át a korláton, és már rohantam is.
Egyébként fixen ébred éjjelente, most már több mint egy hónapja nem volt átaludt éjszaka (pontosan nem tudjuk, mert azt persze nem jegyzi meg az ember, hogy mikor volt utoljára, de a hathónapos bejegyzésből a felső korlát megállapítható).
Hét hónapos korára abszolút beléptünk az életveszélyes korszakba, már az első látványos harci sérülést is megszerezte egy polc lefejelésével. A rettegett mindenhol feláll, de leülni nem tud, valamint vezetéket vadász korszak... Még szerencse, hogy nyári szünet van, így néha rábízhatom a csajokra, hogy vigyázzanak rá, amíg elugrom pisilni. Szeptemberre meg hátha megoldódik, mert villámgyorsan zajlanak ám az események: eddig az ülés is elég veszélyes üzem volt, de pillanatok alatt tanulta meg megtartani magát, végső esetben meg biztonságosan dőlni.
Az egyéb képességek elsajátításának sebességét meg felfogni sem tudom: hétvégén a tologatva lépegetés, ma pedig feltepert az emeletre a 17 lépcsőfokon (a videón látszik azért, hogy pedagógiailag nem voltunk a csúcson: tiltás helyett még csalogattuk is, de annyira lenyűgöző volt - na meg így gyorsabban kikerült a veszélyzónából):
Evésben is forradalminak érzem a változást, bár kívülről valószínű nem látványos: eddig is bement valahogy a kaja, a mennyiség talán nem is nőtt ugrásszerűen (egy bébiétel két étkezésre, ez a rekord eddig, Licánál ilyenkor már lement egyszerre egy egész, mondjuk ő nem nagyon szopizott), de most már csont nélkül halad be a kanál a szájába, sokkal élvezetesebb így a dolog. Azt nem mondanám, hogy követelőzően tátog, de azért kooperál.
Szerencsére nem volt időm tegnap befejezni ezt a bejegyzést, így mára már azt is leírhatom, hogy háromfogú: Emó eddig is bizonygatta, hogy ott van az már, én viszont egy hónapja ugyanolyan fehéres-de-még-nincs-kint állapotúnak láttam, de ma már egyértelműen kikandikál a hegye a bal felsőnek. Ebben is alaposan beelőzte a csajokat a csodafiú. Ha így haladunk, már fogalmazom is a következő bejegyzést "Az első diploma" címmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése