2016. szeptember 27., kedd

A Ringató réme

Végre Dusával is elkezdtünk rendszeresen Ringatóra járni. Voltunk már tavasszal kétszer, élvezte is, de kicsi volt még azért hozzá, most az igazi, amikor már tud mászkálni is. Nagyon érdeklik a hangszerek, de még nem szedte össze a bátorságát, hogy odamenjen megfogdosni: odasomfordál, de a döntő pillanatban inkább leül és csak nézi. Viszont a többi gyerekkel szemben nincsenek ilyen fenntartásai: rájuk mászik, markolássza mindenüket, nem éppen gyengéden. Nyilván nem bántásból csinálja (velünk is ilyen, és ha rászólok, hogy ne harapjon, szabályosan kiröhög, fogalmam sincs, hogy kellene ezt kezelni), de meglehetősen ciki, persze próbálom visszafogni, de alapvetően azt nem akarom sugallni, hogy ne közeledjen másokhoz, örülök, hogy mer, de így meg félek, hogy az áldozatok szülei szerint nem vagyok eléggé tekintettel a gyermekükre. Jaj, nem tudom, hogy kell bánni egy fiúval, amikor fiúsan viselkedik...

2 megjegyzés:

  1. Ha R bántalmaz másokat, arrébb viszem, ebben tök mindegy, fiú vagy lány. Ha kedvesen közeledik, megdicsérem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dusi nagyjából mindig harapva vagy markolva közeledik (nem írnám, hogy bántalmaz, mert nyilvánvalóan nem ártó szándék, hanem ez nála a megismerés módja sajnos). Ezért keresem a kényes egyensúlyt, ahol rászólok, de mégsem azt sugallom, hogy egyáltalán ne közeledjen más gyerekekhez, mert egyébként az érdeklődésnek örülök, a csajok nem voltak ilyen nyitottak és bátrak.

      Törlés