Közben az új frizurája is megtekinthető:
Most már igazán fiús lett, bár nagyon jól állt neki a hosszabb, csak olyan ütemben nőtt, hogy azzal már nem bírtunk. És nem csak a haja lett igazán fiús... Újjáélednek bennem azok a félelmek, amik az első, nemét feltáró ultrahang után keletkeztek, majd, amikor megszületett, és egy kis angyalarcú, cuki csodának bizonyult, el is felejtődtek két évig. Az még csak hagyján, hogy beleugrik minden pocsolyába, meg böfög (hű de fog haragudni nagykorában, hogy ezt leírtam!), de megátalkodottan dobál mindent, és kaján mosollyal durváskodik. Utána automatikusan ölel, most már bocsánatot is kér, de az nem teszi meg nem történtté a harapást, hajhúzást vagy fejhez vágott fakockát, pedig ő szemmel láthatóan azt gondolja, és nem tanúsít megbánást. Még mindig rengeteg spontán szeretetmegnyilvánulása van (csajokhoz odabújás, "Szeretlek, Anyucika!"), de romlik a mérleg :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése