Mikor mesélem, hogy őszi szünetben Párizsba megyünk, meg szokták kérdezni, hogy kettesben? Mikor mondom, hogy nem, mindenki, akkor kicsit elszörnyednek és sajnálkoznak (nem tudom, hogy a gyerekeken vagy rajtunk), pedig már az őszi szünet szöget üthetett volna a fejükbe, hogy ez nem rólunk szól... Olyannyira nem, hogy bizonyos Eiffel-torony rajongó családtag kedvéért kell mennünk nekünk, nem annyira városnézős beállítottságú szülőknek is:
Dusa is meglepően képben van, hogy miről van szó, de azért múltkor kijelentette a miheztartás végett, hogy ő magyar, nem franCICA. Viszont az utolsó kép kapcsolódóan, mikor elhangzott, hogy elfogyott a párizsi, nekikeseredett, hogy akkor nem megyünk Párizsba...
Én is hangolódom lelkileg,
Emó pedig természetesen készíti a percekre lebontott menetrendet. Még hat nap, és megyünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése