Mimi három és fél volt az ő elsőjénél, azért lehet, hogy megérte volna várni addig :)
Az utána csoportképen mi Dusával sajnos bizonyos baleset elhárítása miatt nem szereplünk (baleset nem is történhet jobbkor, mint este 9-kor egy barlang mélyén...)
Azért az elején még lelkes volt:
Akkor viszont már én sem, amikor rátört az "Anya vigyél, lusta vagyok!" Erre szintén nincs jobb hely, mint egy kúszós-mászós barlangkürtő... Na meg a cipőjét állandóan lerugdaló gyerek sem a legideálisabb egy agyagos-sáros dagonyában, csoda, hogy végül nem mezítláb bukkant a felszínre.
Néha azt gondolom, nem vagyunk mi normálisak, és mindez egy fárasztó munkanap estéjén, fél 11-es gyerekfektetetéssel, másnapi munkanappal...
Azért jó volt, már hiányzott, mert évekkel ezelőtt voltunk utoljára, de a következőhöz egy kissé korosabb és kevésbé lusta Dusa kellene (vagy egy bébicsősz), na meg rendes felszerelés, amit nem kell utána órákig csutakolni az agyagtól, mert csak barlangászásra használja az ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése