Augusztus 15: Skócia 2. nap

Nem valami hatékony kezdés... Mire délelőtt 11-re eljutottunk odáig, hogy nekilássunk a reggelinknek (a tegnapi fáradalmainkat egy magyar idő szerint 10-ig tartó alvással pihentük ki, belegondolni is elképesztő, nem tudom, részemről mikor történt ilyen utoljára), az éhhalál és egy golfpálya szélén (ami itt távolról parknak látszik, az közelebbről megszemlélve golfpálya), be kellett látnunk, hogy megtévesztett bennünket a reggeli napsütés, de ez bizony Skócia: kizárt, hogy a rajtunk levő egy szál nadrágban fellépjünk a Maslow-piramis olyan szintjére, ami lehetővé teszi a városnézést, az önmegvalósítás felé az aláöltözeten, kabáton és sapkán keresztül vezet az út. A szállásunk viszont jó félórányi autóútra esett a belvárostól (többször nem követtük el azt a hibát, hogy kirámoljuk az autóból a ruhatárat), így benne jártunk már a délutánban, mire elkezdődött a nyaralás érdemi része.

Első benyomások:

• megdöbbentően kényelmes érzés, ha az ember angol nyelvterületen nyaral, pedig azért még egy-két nyelven elboldogulunk, de mégis... Valahogy a gyerekeknek is imponált, hogy mindent értünk, és mindenhol mindent el is olvastattak velünk az utolsó betűig
• a skótok nem szégyellősek, mert minden lakásba premier plan belátás nyílt. Itt a mi szállásunk, ahol felkelve meggondolatlanul és alulöltözötten tettem-vettem, míg erre rá nem döbbentem, illetve egy "sorház" (1 ódon kastélyszerű - 1 üvegpalota felváltva hosszú sorban, de függöny egyiken sincs)

• fura volt, hogy egyetlen plakáton sem láttam akciós wc-papírt, kizárólag kulturális eseményeket hirdettek. Lehet, hogy a fennforgó fesztivál miatt (ami egészen elképesztő embertömeget eredményezett, de mivel egy hónapos a buli, nehéz elkerülni), és máskor wc-papír is van, mindenesetre értékeltem a dolgot.

De hogy a látnivalókról is szó essen, a mai mérkőzés a felnőttek és a gyerekek között talán döntetlenre végződött: megtekintettük az edinburgh-i várat (odafelé menet pedig az Elephant House is útba esett, ahol a Harry Potter könyvet születtek) (felnőttek-gyerekek 1-0), 

majd a gyerekek kívánságára az illúziómúzeumot (pedig annyi ilyenben voltunk már, mindent ismerünk, és Skóciában sem ez lesz az utolsó), 

aztán az óriáskerékre is felültünk (a gyerekek átveszik a vezetést, 1-2), végül felsétáltunk a Calton Hill-re, ahol a National Monument of Scotland talapzatára való felmászás kihívása kimeríthetetlen szórakozásnak bizonyult. 

És mivel ekkor már igen későre járt az idő, emeletes busszal keveredtünk vissza az autónkhoz (akkor mégis a gyerekek győztek?).

Jövet-menet a fesztivál attrakcióiba is bepillantást nyertünk, és jó példa arra, hogy a gyerekeknek mennyivel természetesebb minden: Mimi csak úgy mellékesen jegyezte meg az utcán, hogy "olyan cuki volt a bagoly", mintha csak egy sétáltatott kutya mellett mentünk volna el, aztán mikor kíváncsiságtól hajtva visszamentünk, csodálkozva realizáltuk, hogy tényleg egy baglyas ember kószált az utcán.