Tartalmas beszélgetések

Volt már egyszer egy ilyen bejegyzés, hogy mennyi minden fér bele egyetlen reggeli beszélgetésbe (most, hogy visszanézem, látom, hogy pont egy éve volt, úgy látszik, novemberben vagyunk ilyen beszélgetős kedvünkben). Akkor csak Mimiről szólt, a mostani ilyen élményeim viszont mindkét csajjal történtek, míg szegény Dusa, aki mindkét esetben kiváltotta az egészet, elég hamar elvesztette a fonalat. 

Első eset:

A casus belli Dusa kérdése: "Anya, te horvát vagy?" (valami régi focimeccs kapcsán kattantak be nála a horvátok) Innen aztán jött minden: genetika, kettőhatványok és törtek, nemzetiségtudat, földrajz, történelem, migráció...

Második eset:

Dusa nyuszivá változott, és ismertették a vele való kommunikáció szabályait: egy "nyussz" azt jelenti, hogy "simogatást kérek", két "nyussz" azt, hogy "éhes vagyok", három "nyussz" azt, hogy "wc-re kell mennem"... Felhívtam rá a figyelmüket, hogy ezen a vonalon maradva igen hosszú szavakra is szükség lesz a nyusziszótárban, ha mindent ki akarnak fejezni, és erről eszembe jutott a klasszikus Pósa-feladat: van egy írógépünk, amin csak a 10 számjegy van, a többi karja hiányzik, nincs space, sortörés, stb, csak folyamatosan tudunk írni, a papírunk viszont végtelen hosszú, és így szeretnénk különálló (pozitív egész) számokat leírni egymás után úgy, hogy az olvasó megértse, mit üzentünk. Mikor ezt megoldjuk, jön az, hogy csak 9 kar van, aztán 8, végül csak egy. Ezen tizenegynéhány éves korunkban gondolkodtunk egy napot, közben néhányszor átestünk az "ezt nem lehet megcsinálni" fázison. A tévutakból a csajoknak sokat megspórolt az, hogy még nem ismerték a számrendszereket, de mire végére értünk a feladatnak, már igen :) És nyilván némi rávezetéssel, de Mimus oldotta meg! Azt hiszem, jó néhány matematikaóra anyagát adtam át tizenöt percben :)

Lica művésznő második egyéni fitness versenye

Másodszorra már kicsit profibban vettünk részt Lica versenyén, de azért hosszú út vezetett idáig, és bőven van még mit tanulnunk... Rekordidő alatt varrattunk ruhát (senki sem szólt időben, hogy kell), én mint sminkelési antitalentum, próbáltam felhozni a képességeimet egy színpadi smink elkészítéséhez (milyen gáz már, ha nem magamnak vásárolok sminkeszközöket, hanem a tízéves lányomnak), csakazértis összehoztam a kontyot a rövidke hajából, amihez az egyik edző gúnyosan sok sikert kívánt előzetesen... Azért ezeket a részeket szívesen kihagynám, jobban tetszene, ha csak a sportról szólna...

Az eredmény: nem lett utolsó! Nincsenek pontos információink, mert az éjjel 3/4 11-kor bekövetkező eredményhirdetést nem voltunk képesek kivárni, de 9. vagy 10. lett a 11 indulóból a kategóriájában. Teljesen elégedettek vagyunk ahhoz képest, hogy az első verseny után rögtön feljebb tették egy kategóriával, tehát itt abszolút kezdő a többiekhez képest, a koreográfiája pedig, amiről nem ő tehet, nagyon gagyi mindenki máséhoz viszonyítva.

Ezen a hétvégén ismét verseny, akkor már még rutinosabbak leszünk, talán nem kapunk ki az edzőtől, hogy nem ott és akkor vagyunk, ahol elvárja (de nem mondja előre), Lica talán nem felejti el a meghajlást... Én majd kamatoztatom a mások sminkjeinek tanulmányázását, mert van még hová fejlődnöm, a versenyeredmény pedig most sem fog számítani (büszke vagyok rá, hogy akkor sem érezte magát rosszul, mikor meg volt róla győződve, hogy utolsó lett).

Skócia videó

Végre elkészült skóciai nyaralásunk videós összefoglalása. Van benne egypár insider-poén (pl a kiváló Ben Nevis dal) és filmes utalás (az intro az Outlander-ét kívánja felidézni, de a sebvarrást azért nem vállaltuk be a dolog kedvéért :), itt összevethető az eredetivel: https://youtu.be/ledHVF1ZtDI), de azért remélem, így is élvezhető.