Volt már egyszer egy ilyen bejegyzés, hogy mennyi minden fér bele egyetlen reggeli beszélgetésbe (most, hogy visszanézem, látom, hogy pont egy éve volt, úgy látszik, novemberben vagyunk ilyen beszélgetős kedvünkben). Akkor csak Mimiről szólt, a mostani ilyen élményeim viszont mindkét csajjal történtek, míg szegény Dusa, aki mindkét esetben kiváltotta az egészet, elég hamar elvesztette a fonalat.
Első eset:
A casus belli Dusa kérdése: "Anya, te horvát vagy?" (valami régi focimeccs kapcsán kattantak be nála a horvátok) Innen aztán jött minden: genetika, kettőhatványok és törtek, nemzetiségtudat, földrajz, történelem, migráció...
Második eset:
Dusa nyuszivá változott, és ismertették a vele való kommunikáció szabályait: egy "nyussz" azt jelenti, hogy "simogatást kérek", két "nyussz" azt, hogy "éhes vagyok", három "nyussz" azt, hogy "wc-re kell mennem"... Felhívtam rá a figyelmüket, hogy ezen a vonalon maradva igen hosszú szavakra is szükség lesz a nyusziszótárban, ha mindent ki akarnak fejezni, és erről eszembe jutott a klasszikus Pósa-feladat: van egy írógépünk, amin csak a 10 számjegy van, a többi karja hiányzik, nincs space, sortörés, stb, csak folyamatosan tudunk írni, a papírunk viszont végtelen hosszú, és így szeretnénk különálló (pozitív egész) számokat leírni egymás után úgy, hogy az olvasó megértse, mit üzentünk. Mikor ezt megoldjuk, jön az, hogy csak 9 kar van, aztán 8, végül csak egy. Ezen tizenegynéhány éves korunkban gondolkodtunk egy napot, közben néhányszor átestünk az "ezt nem lehet megcsinálni" fázison. A tévutakból a csajoknak sokat megspórolt az, hogy még nem ismerték a számrendszereket, de mire végére értünk a feladatnak, már igen :) És nyilván némi rávezetéssel, de Mimus oldotta meg! Azt hiszem, jó néhány matematikaóra anyagát adtam át tizenöt percben :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése