Most először maradt ki két nap is a karanténnaplóban, látszik, hogy kezdünk beleszürkülni ebbe az egészbe... Milyen rég volt, amikor a 0. napon wc-papíros edzést videóztunk! Akkor még láttuk a dolog humoros oldalát is, és az első hét túlélése után ötleteltünk, hogy mi mindennel lehetne feldobni a társasági életet: nagyszabású projektelképzelések repkedtek, amivel a gyerekek osztálytársainak meghozzuk a kedvét az online kapcsolattartáshoz, és amiből mind nem lett semmi. Napról napra túlélünk, és az alapvető kapcsolattartáshoz sincs elég energiánk. Jópofa ötletnek tűnt az online társasozás, de amikor ott tartunk, hogy a gyerekek fektetése után, fél 10-kor vágjunk bele egy partiba, ahhoz én már lusta vagyok. Bár a gyerekek tegnap nyomtak egy maratoni online játéksorozatot, úgyhogy legalább ők élnek némi társasági életet.
A szabályokat eddig egészen elfogadtuk és alkalmazkodtunk, de azért ma már igazán a bőrünkön éreztük a dolgot: végre felkerekedtünk kirándulni azzal, hogy majd veszünk reggelit meg egész napra ellátmányt egy pékségben, majd rádöbbentünk: elmúlt 9 óra, úgyhogy ebből nem lesz semmi (hát nem valóra vált Dusa hétfői mondása: "Nincs elég táplálékunk!'). Eljátszottunk a gondolattal, hogy megkérjük Misi papát, vásároljon be nekünk, ami híven tükrözné ennek az egész koncepciónak az xxx voltát... (cenzúrázva). De végül kiszálltunk a kocsiból, megreggeliztünk, és bepakoltunk mindenféle túrára nem illő kaját, amit találtunk otthon (azért a rizseshúsról lebeszéltük Emót).
Így hát éhhalál nélkül sikerült tennünk egy szép nagy túrát, ezúttal a Duna másik oldalán, mert Lica a Rám-szakadékos kiruccanás során kinézte magának a Remete-barlangot (aztán csalódott egy nagyot, hogy milyen kicsi). Dusa elképesztően jól bírta, a csajok egy kissé lefáradtak a végére.
A hétről annyit érdemes még elmondani, hogy péntekre végre Lica is utolérte magát nagyjából a házi feladatokkal, már csak pár tesi videó van hátra (Emó szerint azt kiváltotta a túrával).
Végül két Dusa-száj:
A karantén előnyei: "Az a jó, hogy itthon többet ehetek, mint az oviban" Szóval koronavírus kell hozzá, hogy kiderüljön: hétköznapokon éhezik a gyerek....
Nagymarosra visszaérve a rendszámokat olvasgatja: "423: Akkor mi nyertünk, mert a mienk 606, szóval az a nagyobb!" Ám a következő egy 700-as, de semmi pánik: "Ők 700 mínuszpontot kaptak, mi meg csak 606-ot, úgyhogy mi nyertünk!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése