Pénteki vasárnap, azaz munkanapcsere, hogy mehessünk kirándulni (az persze kérdés, hogy vasárnap majd dolgozunk-e helyette...)
A kirándulásból végülis nem sok lett Mimi két nappal ezelőtti trambulinos ugrásának hatására, azóta ugyanis túrabottal biceg a lakásban, de azért a Duna-partra kimentünk. Mivel múltkor nem jutott rá idő, most megcéloztuk a Szentendrei-sziget csücskét, miután gondosan tájékozódtunk Kisoroszi honlapján a helyi rendelkezésekről, amik a önkormányzati felhatalmazának megfelelően hétvégi parkolási tilalomról és a nem helyi lakosok szabadidős tevékenységének tiltásáról szóltak. Végülis ez oké, ezért cseréltük a napot. Azt hiszem, ez után mindenki sejti, hogy több mint egy óra autózás után mivel szembesültünk: a településtábla alatt hatalmas No tourism felirat, és a Szigetcsúcs teljesen lezárva, legalábbis az autók elől, és a lezáráson kívül is teleszórva minden parkolni tilos táblákkal. Ezeket próbáltuk azért kreatívan értelmezni, és arra jutottunk, hogy az egyik oldalra nem szól, vagy legalábbis az egyik irányból nem, de nem jött be: vagy nem voltunk elég figyelmesek, vagy amennyire fel vagyok háborodva ezektől a lezárásoktól, feltételezhetem azt is, hogy napközben is kitehették a plusz táblákat, mindenesetre ott fityegett a rendőri cetli visszaérkezéskor az autón :( (Csak azt remélem, hogy az a család, akit meggyőztünk a kreatív értelmezésről és a lázadás jogosságáról, még a rendőr előtt távozott, mert kicsit furdal a lelkiismeret)
De azért jól éreztük magukat:
Meleg azért nem volt, úgyhogy folyamatosan menekültünk a pokróccal az árnyék elől. Mikor újfent ránk vetült, Emó megkérdezte: "Kihúzzam megint a napra?", mire Dusa: "Nekem nem kell, én szívesen megfagyok itt!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése