2010. január 31: Hatfogú

Bár lassan már nem megy szenzációszámba az ilyen típusú hír, de azért csak tudatjuk a nagyközönséggel, hogy Lica immár hat fog büszke tulajdonosa, így ismét szimmetrikus a lány (mivel egyes matematikus beállítottságú családtagoknak ez nem volt egyértelmű, ezért a pontosítás végett: függőleges tengelyre szimmetrikus, nem a vízszintesre és nem is középpontosan).

A kisasszony ma az anyaoldali családot fogadta, és ezúttal egész jól viselkedett, szépen játszott. Csak a szokásos: kizárólag akkor nem hajlandó semmit csinálni, csak rám mászni, ha kettesben vagyunk. Jutka nagymami elmélete szerint arról van szó, hogy ha mindkét szülője jelen van, biztonságban érzi magát, de ha Apa lelép, akkor rám már nagyon vigyáz, nehogy én is eltűnjek. Azért máskor is vigyáz rám, amit ma kísérletileg bizonyítottunk: Elmélyülten játszott valamivel, ekkor én kilopakodtam a konyhába. Több se kellett, rögtön abbahagyta, amivel foglalatoskodott, és trappolt utánam!

2010. január 30: A szülők túráznak

Ezúttal Kati nagymami állta a sarat a lánnyal egy egész napon keresztül, míg mi a havat tapostuk a Téli Mátra teljesítménytúrán. Állítólag nem volt semmi gond, de ha esetleg volt is, sosem fogjuk megtudni. Azért a szánkózás most sem jött be Licának. Este viszont, mikor hazaértünk, úgy fel volt pörögve, hogy például vagy nyolcszor körbenyargalta a fotelt, nyoma sem volt a minden este menetrendszerű nyűgizésnek.

2010. január 27: Apa szülinapja

Ha szerda, akkor Ringató, és meg kell állapítsam, hogy lassan a mi gyermekünk ott a legnagyobb rosszcsont. Ma azzal kezdett, hogy mindenáron ki akarta rángatni a cumit egy kisfiú szájából, majd aktív részt vállalt a gitárelőadásból.

Hazaérve volt egy kis ijedség: egy ideig azt hittem, szájpenésze van a  lánynak (pedig ilyen korban már nem szokás), mert fehérlett a szájpadlása. Nagy küzdelmek árán benyúltam egy pelenkacsücsökkel, és egy papírfecnit bányásztam ki, alighanem a Ringató jegyünk egy cafatját...

Este Apa szülinapját ünnepeltük. A torta legnagyobbrészt már tegnap elkészült, de Lica igencsak sérelmezte, hogy valami tőle különböző dologgal óhajtok foglalkozni, hiába a konyhába hurcolt játékok, a hinta... Azt hiszem, egy darabig nem szánom rá magam újra ilyesmire...

2010. január 26: Munkanaphoz képest egész sok Apa

Apa ma csapatépítő korizásra ment, ebből kifolyólag délelőtt későn indult, délután meg viszonylag korán hazajött, úgyhogy egész sokat láttuk ma. Ennek hatására reggel nagyon örvendezett a kiscsajszi, és bemutatta egyik nagyon cuki produkcióját, mikor a favonat madzagját a szájában tartva rohangál fel és alá, így húzva maga mögött/alatt/mellett a járgányt.

A nagy viháncolás miatt kimaradt a szokásos délelőtti alvás, így a következő evésnél Lica szó szerint elaludt az etetőszékben. De azért még engedelmesen tátogatta a száját, úgyhogy megtömtem álmában.

Fehérjekúrára sikerült a mai nap, végre csúszott a kefír akkor is, ha nem tőlem kunyizta, hanem direkt neki kínáltam, na meg a krémtúró is. Ezt nyilván szégyellenem kellene, hogy ilyesmit adok neki, de ez is kunyizással kezdődött, és annyira ízlett neki! Egyelőre nem kifejezetten félünk Lica esetében az elhízástól, de azért majd visszafogjuk magunkat a bűnözésben. De az igazi felfedezés a sajt, imádja a kis kockákat a szájába tömködni, és bármennyit elpusztít, amit elébe teszek, csak győzzem kivárni!

2010. január 24: Kukucs!

Lica elkezdett tevékeny részt vállalni a kukucs játékból. Az első változatban mi feküdtünk az ágyon, ő pedig az ágy mellett állva leguggolt, majd felbukkant, jó sokszor egymás után (amíg egy nagy esés véget nem vetett a dolognak). Aztán az úszásra menet az autósülésben a takaró mögé bújt el, este pedig jött a legaranyosabb verzió: leült az erkélyajtóval szemben, és a tükörképével játszott, a függöny mögé bújva.

Apa az itt a piros – hol a piros játék rejtelmeibe vezette be Licát. A képen épp egy sikertelen tipp látszik, de amúgy lenyűgözően magas volt a találati arány.

A mai úszás egyébként alighanem az utolsó volt, lejárt a bérletünk, és mivel annyira nem voltunk lelkesek, nem újítjuk meg, ha nagyon vágyunk a vízre, a korábbi helyre bármikor elmehetünk, és még ki sem kapunk, hogy nem járunk elég rendszeresen. Azért a záró alkalom jól sikerült, Lica már masszázsnál huncutkodott, lenyúlta a bemutató babát, és a vízben is vigyorgott, sikkantgatott.

2010. január 23: Szánkózás

Alkalmunk adódott végre kipróbálni a karácsonyra kapott szánkót: Flóri túrája szánkózással végződött, így becsatlakoztunk. Sajnos a kiscsajszi nem aludt előtte délelőtt, így nem volt túl nyitott az újdonságokra, nem igazán lelkesedett. Szegényt kicsit ki is éheztettük, mert elég soká jutottunk vissza az autóhoz, de ott már menet közben bevágott egy üveggel a kedvenc bébiételéből, na meg néhányat az elmaradhatatlan kölesgolyókból.

2010. január 22: Élvezzük a klubéletet

Most kihagytuk a kezdeti lefagyási szünetet a baba-mama klubban, Lica rögtön belevetette magát a buliba! Rámolt, ismerkedett, nem csak a babákkal: még egy idegen anyukára is felmászott:

Meglett aztán a nagy aktivitás böjtje, egy közveszélyes kisfiú jól fejbekólintotta egy óriási motorral, lett is nagy bömbi! De amint megvigasztaltam, rögtön odament megint, így kapott még egyet :(

Délután Jutka nagymami látogatott meg bennünket, így Lica bemutatta neki, hogy farsangra Szabadság-szobornak szeretne öltözni:

Ezt persze alvás helyett produkálta. Azzal játszott még, hogy a rongyimacit a szájába vette, úgy szállította fel a magasba, hogy állva játszhasson vele. Sajnos utána rájött, hogy az ágyból kidobálni még ennél is jobb móka...

Este Viktor és Ria jöttek el, Vik bemutatta, hogy kell egy csavarral és kombinált fogóval bort nyitni, Ria pedig együtt csemegézett Licával a sütőtökpogácsából:

A jóvoltukból jó sokáig fennmaradhatott a lány, de a reggeli sokáig alváshoz ez sem volt elég. Azt hiszem, elkönyvelhetjük, hogy ismét nem alussza át az éjszakát, ez már több, mint véletlenek sorozata :(

2010. január 21: Alvás nélkül

Ma 3/4 órát aludt Lica összesen, két részletben. Nem volt egyszerű! Bár napközben azért most, hogy már gyönyörűen ücsörög, eljátszik néha, például a mai nagyon praktikus ruhadarabjával, a gatyamadzagos melegítővel: 2 in 1, ruha és játék egyben!

Azt hittem, a napi kitartás jutalma legalább egy egész éjszakai alvás lesz, de nem: hajnali 5-kor úgy döntött a lányzó, hogy reggel van...

2010: január 20: Az év első Ringatója

Végre-végre elkezdődött a Ringató! Lica persze a mostanában szokásos módon kicsit meg volt illetődve az elején, kár, hogy csak ilyen rövid a program, kevés idő jut a valódi rosszalkodásra! Azért egy kicsi belefért, így hát Lica felállt Ili néni székéhez, és lenyúlta a triangulumot. Aztán párszor még kiszökött a teremből, akkor már a zsákmány nélkül, pedig úgy lett volna az igazi.

Megjött végre a francia ebay-en rendelt másik zenedoboz, így már lesz szívünk visszaadni a kölcsönbe kapottat. Volt hát itthonra is zenei műsor kánonban:

Este Flóri látogatott el hozzánk, de ahogy mostanában a többi vendégek, ő sem nagyon élvezhette Licát, mert nyűgilány volt. Mondjuk az esték vendégek nélkül is annyira nyűgösek már, hogy Apa javaslatára kipróbáljuk az evés és a fürdés megcserélését, mert fürdi után már semmi türelme nem volt enni a kiscsajnak. Így persze még többet kell(ene) kibírnia két evés között éjszaka, bár az, hogy folyton hajnali 4 körül kell, nem azon a fél órán múlik. Ez viszont az itthoni méréseknek is véget vetett, mert evés után tudnánk mérni, ami abszolút nem összehasonlítható eredményekhez vezet. De sebaj, hamarosan úgyis vissza kell szolgáltatnunk a mérleget, mert februárban megszületik új használója.

2010. január 19: Nincs új vérvétel

Mégsem kell a trombocita miatt újabb vérvételre mennünk, nemaggódós doktornénink úgy döntött, nem kell izgulni, csak egy aktuális fertőzés okozhatta a magasabb számot, ami azóta nyilván elmúlt. A súllyal is elégedettek voltak (6,46 a benti mérlegen, itthon 6,34), így teljesen rendben levőnek lettünk nyilvánítva, már csak havonta kell súlymérésre járnunk.

2010. január 18: Kézzel evés

A gyermeknevelési könyvek azt tanácsolják, hogy ne korlátozzuk a csemeténket evés közben, hagyjuk, hadd nyúljon bele az ételbe. Ma ideálisak voltak a körülmények ehhez, épp nem a legszebb ruhája volt Licán, elég sűrű volt a mai menü, és hétfő van, tehát az idegeim még nincsenek romokban, mint péntekre, úgyhogy miután én kanállal már nem tudtam többet beletuszkolni a lánynak, megkapta a nagy szabadságot, lássuk, mi sül ki belőle. Kevesebb ment a szájába, mint a földre vagy a székre, de azért kieszegetett egy picit a markából:

És végül a kanál is célba jutott:

Lica hosszú perceket töltött az erkélyajtóra tapadva, azt hittem, a szakadatlan hóesést bámulja, aztán láttam, hogy ténylegesen rá van tapadva, egész pontosan a tükörképét nyalogatja belapult orral:

Nem igazán értem, a sütőajtónál ugyanezt csinálja, pedig az igazi tükröket nem kóstolgatja. De hát akinek ilyen hosszú nyelve van: :)

Ja, és emellé egy ötödik foga is!

2010. január 17: Kenyér

Hihetetlen, de eljutottunk babauszira! Most csak az én fürdőruhámat felejtettük ott, mint itthon kiderült...

Míg mi pancsoltunk, itthon kelt életem első saját sütésű kenyere (sponsored by Zíka). Nagyon büszke voltam rá, szép és finom lett, mint azt az alábbi kép mutatja (bár a szépsége itt már nem látszik):

2010. január 16: Bonyolult nap

Reggel Lica szokása szerint utánam sündörgött a konyhába. Odaadtam neki egy műanyag sütiformát játszani, hát nem azt az egyet sikerült a hatból, amiből ki lehetett bányászni egy kis pöcköt? Én már csak azt láttam, hogy hiányzik, de nem találtam sehol. Persze jól megijedtem, hogy lenyelte, aztán a következő pelenkázásnál előkerült a rugija lábfejéből :)

A következő esemény már nem volt ilyen vicces. Már megint nem indult az autó! Pedig most nem is babauszira akartunk menni, hanem Kláriékhoz. Ezzel aztán borult a nap. Szerencsére Kláriék nagyon megértőek voltak, és ők jöttek át hozzánk. De persze ezzel a gyáli menet is tolódott, míg töltődött az aksi, elég éhesek voltunk már akkorra! Lica is, pedig indulás előtt hatalmas ebédet bevágott, ennek ellenére falta a kölesgolyókat az új etetőszékében!

Ezután még várt ránk egy sílécvásárlási tanácsadás Robinnak, de ha már az üzletben jártunk, egy hátihordozót is kipróbáltunk:

Jó volt, úgyhogy megvan a következő vásárlási célpont, aztán indulhatnak a túrák!

2010. január 15: Klubozunk

Végre ismét eljutottunk a baba-mama klubba! A társaság ugyanaz volt, csak az össz fogak száma nőtt meg jelentősen :) Lici az elején szokás szerint le volt fagyva, azt hittem, el sem fogják hinni nekem, miket tud már, de evés után (amit végig ülve hajtott végre, minek ide etetőszék?) beindult. Először így is csupa olyan játékkal játszott, ami itthon is van, de a vége felé rájött, hogy vannak érdekesebbek is. Na meg bemutatta itthon is gyakran gyakorolt képességét, hogy a legalaposabb porszívózás után is megtalálja a legkisebb szöszmöszt, hajszálat a földön: ezúttal a Netti baba által elszórt kekszmorzsákat csipegette föl és ette meg, én meg süllyedtem el szégyenemben: még azt hiszik, nem kap otthon enni, azért ilyen sovány!

De nem csak szórakozni jöttünk a klubba, hanem értékes információkat gyűjteni is: meg is tudtuk, hogy ehetünk már joghurtot, túrót (kefír visszamenőleg legalizálva), és rákérdeztünk a beszédfejlődésre is. Hát nem nagyon tetszett az ex-védőnéninknek, hogy Lica nem gügyög még, de azt mondta, én csak 1-2 hónap múlva kezdjek aggódni.

Klub után utunk a legtávolabbi drogériába vezetett, mert nagy pelenka-akció volt (ha nekem valaki azt mondja egy éve, hogy az ilyesmi hoz lázba...), persze így utolsó nap már el volt fogyva, berámoltunk hát helyette a kosárba egy tonna szintén akciós bébiételt. Miután a pénztáros szépen beütött mindent a gépbe, én meg kipakoltam a fél gyerekszobát a táskámból, kiderült, hogy a pénztárcám nincs ott, így megszégyenülve kulloghattunk haza.

8 hónapos státusz

Más babablogokban mindig úgy tetszik, ha havonta írnak egy összefoglalót a főbb tényekről, ilyenkor mindig megtalálom, ami igazán érdekel, meg a kistesónál is könnyebb lesz majd összehasonlítgatni (amit persze egyáltalán nem kéne). Kár, hogy nekem csak most jutott eszembe, de akkor most álljon itt egy ilyen, hiszen 8 hónapos lett a lány!

Súly: 6280 gramm otthon mérve, védőnőnél mérve 6430 gramm

Hossz (ha már állunk, legyen inkább magasság): kb. 68 cm, de nem állnak megbízható mérések rendelkezésre

Ruhaméret: hosszában 68-as, széltében 62-es (de 56-os body-kat is hordunk még)

Fogak száma: 4 + egy még nagyon ígérgeti magát

Alvás: éjjel 10 óra (mostanában némi felsírással tarkítva) + napközben kb. 3x1 óra

Evés: napi 5x, 2x szopi, 1x gyümi, 1x főzelék, 1x tejpép

Étlap: gyümölcsök: alma, barack, körte, banán, narancs, mandarin, avokádó, szilva, gesztenye; zöldségek: krumpli, sütőtök, répa, brokkoli, cukkini, paradicsom; tejpép, rizs, köles, csirkehús, keksz, kifli, kenyér, húsleves, kefír, sajt

Amit nem szeret: zöldbab, alma magában és újabban a brokkoli

Fejlődésben így állunk: állás, oldalra lépegetés, leereszkedés, ülés

Kedvenc játék: tükör, zenedoboz, centi

Kedvenc tevékenység: bimm-bammozás*

(*egyes elméletek szerint erre nem mi tanítottuk őt, hanem ő bennünket. Ha Lica írná személyesen a blogot, ez valószínű így hangzana: „Szüleimet végre megtanítottam bimm-bammozni: ha jobbra-balra hajtom a fejem, elkezdik mondani, hogy bimm-bamm” És igaza is lenne, az ok-okozati viszony mostanság sokkal inkább ez, mint hogy mi mondjuk és ő csinálja :))

2010. január 14: Lássa a másik oldali rokonság is, milyen nyűgösek vagyunk!

Ma kikapcsolódásként elmentem fogorvoshoz :) Kati nagymami volt a bébiszitter, szegény! Érkezésekor a lány teljesen lefagyott, csak ült, és semmit sem csinált, semmi sem érdekelte. Lehet, hogy hagyni kellett volna, máskor meg azon panaszkodom, hogy nem lehet vele bírni... Ehelyett be a babakocsiba, és séta! Amit szinte végigüvöltött, nem tudom, a Nagymami hogy bírta, én iszkoltam volna haza a szembejövők pillantásai elől!

2010. január 13: Változások

Be kellett már vezetni néhány újítást a napi rutin dolgokban, úgy változik minden. Például karácsonykor még viccesnek találtuk, hogy Lica hogy tekereg és mászkál pelenkázás közben, de most már napi ötször nem olyan mókás, sőt kezdett kezelhetetlenné válni a helyzet. Na meg veszélyessé, ha mindezt a pelenkázó szekrényen űzi. Így hát leköltözött a pelenkázóállomás a földre, és a játszótrapéz is új funkciót kapott (már a sokadik funkció, mert Lica mostanában járókeretnek használta :)), ezt fölérakva próbálom lekötni a figyelmét és háton tartani. Gondolom, vagy egy napig működni is fog, az óriás plüssmajom mellkasára ültetése is eddig vált be. (Update: Kerek másfél napig működött!)

A másik az etetőszék: Végre megérett rá a helyzet, hogy tényleg használjuk. A tízórait sikerült is tökéletesen véghezvinni benne, de ebédnél viszont elhagyta magát a lány és kb. lefolyt a székből :) De lehet, hogy ez összefügg azzal, hogy tízórainál volt kedve enni, ebédnél pedig nem nagyon, és akkor ez így lesz akkor is, amikor teljesen tökéletesen ül már.

Délután a Nagypapi eljött feltölteni sütőtök-készleteinket, Lica pedig végre neki is kimutatta a foga fehérjét egy jókora nyűgizéssel, remélem, ezentúl már hisznek nekem!

2010. január 11: Allergiateszt

Elkészült a vérvétel eredménye a gasztroenterológián, de ettől nem lettünk okosabbak: Alapvetően minden rendben, még a vassal kapcsolatos dolgok is, kivéve a trombocita, ami magas, ez viszont nem gasztro probléma, tehát ők levették rólunk a kezüket, ezzel foglalkozzon a háziorvos. Kicsit csalódott voltam, mert a vérképen csupa teljesen rutin dolog volt, amit szintén meg tudott volna a háziorvos is nézni, erre tényleg kár volt 3 hónapot várni. Pedig a doki azt mondta, allergia is okozhat étvágytalanságot, így nem értettem, miért nem mentek tovább ezen a vonalon (utólag megtudtam az ex-védőnőtől, hogy ilyen kicsi korban még nem igazán tudják az allergiát vizsgálni, mert a reakciói nem annyira a saját jellemzőitől függnek még, hanem attól, amit tőlem kapott a pocakban).

Délután Lica lelopott pár szaloncukrot a könyvespolcról. Nem nagyon foglalkoztam vele, máskor is jót játszott már velük. Azonban egyszercsak odamászott hozzám csokis arccal! Hát nem kicsomagolta és megkóstolta? Ennyit arról, hogy minél később ismerkedjen meg a csokoládéval.

Este Apa bejelentette az igényét valami gyümölcsre, amin nagyon meglepődtem :) Végül kiderült, hogy nem a férjemet cserélték el az ufók, hanem egészségverseny van a bankban, ahol be kell regisztrálni, ki hány gyümölcsöt evett. Hát az ő narancsa nem számít egy egésznek, mert a lánya elkunyizott belőle egy keveset:

Ezek után az én számból nézte ki a kefírt és a sajtot, így kövezzetek meg, de abból is kapott egy kicsit.

Így ez a mai nap volt az igazi allergiateszt, ha holnap valami baja lesz, győzzük kitalálni, mitől volt!

2010. január 10: A babaúszás meg van átkozva

Eddig sem kísérte sok siker a babaúszási próbálkozásainkat, kezdve a túl kis súllyal, betegséggel, aztán a nem olyan szimpi hellyel, az új hely meg nem találásával, a fürdőbugyi otthonhagyásával, de ez már túlzás: Most azzal kezdődött, hogy tegnap este összepakoláskor nem találtam a bérletünket, végül arra jutottunk, hogy biztos ottfelejtettük a fürdőköpeny zsebében. Reménykedtünk, hogy reggel sikerül őket elérni telefonon és szívhez szólóan rábeszélni őket, hogy így is mehessünk, ne kelljen újra kifizetni, de végül délelőtt megtaláltam egy csomó kacat alatt. Így aztán felcihelődtünk, épp csak az autó nem indult, úgy tűnt, megint lemerült az aksi. Visszajöttünk a garázsból, levetkőztünk, Emó meg lement kiszerelni az aksit, de csodák-csodája, akkor már beindult a kocsi. De ekkor már késő volt elindulni. Valakik nagyon összeesküdtek az ellen, hogy Liciből hableány váljon!

Délután meglátogattak bennünket Heni babáék, aztán meg a tejtesóék is befutottak, velük együtt 14-re emelkedett hétvégi látogatóink száma, úgyhogy úszás nélkül sem unatkoztunk! Lica elmélyülten tologatta Márk kisautóit a kanapé mellett állva, míg cserébe Lala és főleg Márk végigpróbálták az ő játékait (bár Márk sérelmezte, hogy játéktűzhely nincs :))

Még egy kis összefoglaló a táplálkozás állásáról: a csajszi úgy döntött, édesszájú, a főzelékeket addig eszi, amíg teljesen üres a hasa, pár kanál után viszont csak a gyümölcsöt hajlandó beengedni. A súlya is lement a rekordértékről 6,19-re. Lehet, hogy az is közrejátszik benne, hogy Emó kicsit szigorú, ha nem hajlandó enni, akkor abbahagyja az etetést, míg én inkább ötféle kaját végigpróbálok. Nevelésileg valószínű nem ez a legmegfelelőbb, de hát az anyai szív...

Lici ma egyébként kihalászott az egyik konyhafiókból egy tölcsért, lehet, hogy azt akarta megmutatni, hogyan töltsük belé az ételt :)

2010. január 9: Bimm-bamm

Reggel sírva ébredt Lici, és mikor besiettem, természetesen álldogálva találtam. Felmerül ilyenkor a kérdés, hogy felébredt, elkezdett sírni és felállt, vagy már két órája álldogált, és ekkora unta meg... Hát ezt sosem fogjuk megtudni. A műsor pelenkázáskor folytatódott, pucéran megfordult, négykézlábra állt, ami eddig rendben is lett volna, ha nem kezd el pisilni közben, de így aztán a padlót is takaríthattam.

Délelőtt Lici bemutatta a nagyszülőknek legújabb tudományát, na nem a fogcsikorgatást, hanem annál is újabbat, a bimm-bammozást, azaz azt, hogy ha mi billegtetjük jobbra-balra a fejünket és mondogatjuk, hogy bimm-bamm, akkor utánozza. Ezt még karácsonykor Kati nagymamitól tanulta, de azóta nem jött elő, most viszont úgy belejött a délelőtti bemutató óta, hogy szinte mást sem csinál, mutatni sem kell neki:

2010. január 9: Bimm-bamm

Reggel sírva ébredt Lici, és mikor besiettem, természetesen álldogálva találtam. Felmerül ilyenkor a kérdés, hogy felébredt, elkezdett sírni és felállt, vagy már két órája álldogált, és ekkora unta meg... Hát ezt sosem fogjuk megtudni. A műsor pelenkázáskor folytatódott, pucéran megfordult, négykézlábra állt, ami eddig rendben is lett volna, ha nem kezd el pisilni közben, de így aztán a padlót is takaríthattam.

Délelőtt Lici bemutatta a nagyszülőknek legújabb tudományát, na nem a fogcsikorgatást, hanem annál is újabbat, a bimm-bammozást, azaz azt, hogy ha mi billegtetjük jobbra-balra a fejünket és mondogatjuk, hogy bimm-bamm, akkor utánozza. Ezt még karácsonykor Kati nagymamitól tanulta, de azóta nem jött elő, most viszont úgy belejött a délelőtti bemutató óta, hogy szinte mást sem csinál, mutatni sem kell neki:

2010. január 8: Ha nem péntek volna...

...én feladnám, és kérném, hogy Apa legyen szíves gyedre vonulni helyettem. De így a hétvége éltetett, ezzel együtt rettenetes volt a nap. Lica már hajnali 4-kor is gyakorolja az álldogálást, de akkor legalább úgy tűnt, élvezi. Hát napközben már nem élvezett semmit, csak nyafogott nekem egész nap. Kivéve azt a 3 percet, amíg a Nagymamival beszéltem, azalatt édes hangokat hallatott a háttérben, hitelemet rontandó. Mikor a nappaliban játszottunk (volna), úgy csinált, mint aki hulla fáradt, erre bevittem a kiságyba, ahol rögtön felpattant, rágta le a festéket is kiságyról, és méltatlankodott. Egy idő után feladtam, és visszavittem a nappaliba, ahol kezdődött az egész elölről. Az evésekhez emiatt persze túl fáradt volt. Ehhez képest az esti lefektetés megtévesztően könnyűnek tűnt. És valóban, tíz percenként kellett aztán menni hozzá, valami hajnali nem tudom hányig, szerencsére ezt már a hősies apja intézte...

2010. január 7: Ülés

Azt hittük, most már örökké csak állni fog a lány, az ülés örökre kimarad, de persze ilyesmit csak a kezdő szülők hisznek. Lassan fejlődik ebben is, többnyire még a sajátos Lici-stílusban (egyik láb maga alá gyűrve, másik kinyújtva előre),

de néha egy-egy szabályosabb figura is összejön:

És olykor már állásból is leereszti magát, ha nagyon koncentrál. Ha viszont valami másra figyel, van még nagy koppanás.

2010. január 6: Az új tudomány...

...a fogcsikorgatás. Rémes! Először azt hittem, csak a körte részecskéi csikorognak a fogai alatt, de nem. És mások attól féltettek, hogy a zenedoboz fog idegesíteni. Hát az ehhez képest tényleg zene füleimnek!

2010. január 5: Hajvágás

Sajnos ma kénytelen voltam megrövidíteni Lica szépséges hajkoronáját, annyira a szemébe lógott, a csatt, hajgumi pedig nem maradt meg benne. Csak egy-egy tincsből vágtam kb 3-3 centit mindkét oldalon, de ezt is nagyon sajnáltam :(

Azt viszont nem, hogy este fantasztikus rekordsúlyt mutatott a mérleg: 6,27! Két nap alatt felülmúltam Apa karácsonyi kétheti hízlalási teljesítményét, nagyon büszke vagyok magamra. Pedig annyira azért nem falt látványosan sokat a lány.

2010. január 4: Babakoncert a MüPában

Mivel a Ringató és a kinézett babatorna is csak két hét múlva indul újra karácsony után, első idei kettesben töltött napunkon babakoncertre látogattunk Licával, hogy addig se unatkozzunk. Most a Művészetek Palotájában teszteltük ezt a programot. Lica az első felében odaadóan figyelt a zenére és a klarinétos nénire, egészen addig, míg észre nem vette, hogy a zongora mellett áll egy szék. Több se kellett, rögtön spurizott oda, állt fel, és vadászta a zenészek odatett cuccait. Akárhová hurcoltam el a teremben, folyton visszatért. Végül a többi babák is felfigyeltek rá, hogy ez milyen jó móka, és kisvártatva már többen állták körül a széket, marakodva a szajrén. Persze a mi kis bandavezérünk volt a legkisebb, úgyhogy be is zsebeltük a dicséreteket, hogy ilyen picin már így álldogál.

A másik új trükk a villanykapcsolás, bár egyelőre még csak nekem csinálja, de én már nem kapcsolok magamtól villanyt, ha Lica a karomban van, csak megkérem őt rá :)

Az első dolgos hétköznap egyébként könnyebb volt, mint vártam, az egyébként olyan gyakori koppanós eleséseket is megúsztuk (valószínűleg a megosztott felelősség rosszabb, egyedül tudom, hogy nem fogja más elkapni helyettem) egészen este 7-ig, addigra már kicsit ellankadtam, így egy azért volt, de nem árt a nevelő hatás miatt (?).

Elkönyveltük a negyedik fog kibújását is, két napja látszott már, hogy hamarosan itt lesz. A negatív hír pedig, hogy Lica elkezdte a kiságyban felálldogálást az éjjeli altatásnál is, úgyhogy Apa felkötheti az alsóneműjét ehhez a feladathoz...

2010. január 3: Andris szülinapja

Utolsó „szabadságos” napunkon Andris 30. szülinapját ünnepeltük egy kis túrával egybekötve egy menedékházban. Volt sok móka és kacagás (pl. mikor Apa a konyhafőnök cikizésével elérte, hogy kapjunk egy félméteres óriáspalacsintát, hogy demonstrálják palacsintasütési technikájukat :)), Lici pedig életében másodszor megevett egy teljes bébiételt! Pedig sokan fenték a fogukat a társaságból a maradékra :) Biztos a kényelmes szék volt a dolog titka:

A túrázós részt Lica szinte teljesen végialudta Apa hátán, amikor felébredt, akkor azért nemtetszésének adott hangot.

Éééés: Végre kijelentjük, hogy átléptük a 6 kilót, már 6,15 az aktuális súly, de volt már 6,10-ről is visszatáncolás a bűvös határ alá, azért nem hittük eddig, talán most már fölötte maradunk.

2010. január 2: Vége a karácsonynak :(

Ma Apa javaslatára a kelleténél kicsit hamarabb leszedtük a karácsonyfát, mert a tűrengeteg nem tűnt nagyon gyerekbiztosnak (épp írta a fórumon valaki, hogy tűlevelet talált a babája pelenkájában, brrr...). Lici egész hatékonyan hatástalanította magát, mert bemászott a vasalandó ruhák közé a lavórba, és onnan ki sem jött egy darabig (bár egyszer zuhant egyet kifelé, de ez nem szegte kedvét és visszamászott):

Sajnos ez az esemény eszünkbe juttatta, hogy mindjárt vége az együtt töltött jó világnak, hétfőtől dolgos hétköznapok. És ez egy teljesen önveszélyes gyermekkel elég vészesen hangzik, nem hiszem, hogy lesz egy szabad percem is...

2010. január 1: Ördög és pakol

Ördögi mivoltát azzal bizonyította, hogy negyed 5-kor kívánta elfogyasztani első étkezését az új évben, gondolom, sok kalóriát égetett az éjjeli bömbizéssel. 3 órányi alvás után nem esett jól...

A pakolás pedig: mindent, amit ér: a legártatlanabb, mikor a karácsonyra kapott gumilegó dobozából rámol ki (komolyan ez a doboz a legjobb ajándék, rá lehet állni, és még rámolni is lehet, bocsánat minden más ajándékozótól, de most az állásmánia miatt szinte egy játékra sem néz rá a lány), a minap a sapkáit rejtő fiókot pakolta ki (lenyűgözte a sok madzag), aztán jött a játékospolc, az üresre söpört helyre aztán be is bújt.

A pelenkázószekrény ajtajáról letépte az életem főműve dekorgumi fa felét, így ezek a dekorációk kis reparálás után a falra költöztek, 180 centi magasra, talán ott még megmaradnak egy ideig.

Mikor Apa helyettem is kialudva a szilvesztert felkelt, és Lica szobája felé osont, hogy meglesse, hogy alszik, odaszóltam neki, hogy még nem biztos, hogy alszik. Belépve közölte, hogy biztos, hogy nem alszik. Csodálkozva a hangsúlyon én is bementem, és az alábbihoz hasonló látvány fogadott (ez a kép később készült, akkor úgy meglepődtem, hogy nem volt alkalmam fotózni):

Nem tudom, miért döbbentem meg annyira, eddig azon csodálkoztunk, hogy mindenhol áll már, csak a kiságyban nem, de azért fura volt a gondolat, hogy lopva és csendben ott álldogált bent a szobájában :)