A
gyermeknevelési könyvek azt tanácsolják, hogy ne korlátozzuk a csemeténket evés
közben, hagyjuk, hadd nyúljon bele az ételbe. Ma ideálisak voltak a körülmények
ehhez, épp nem a legszebb ruhája volt Licán, elég sűrű volt a mai menü, és
hétfő van, tehát az idegeim még nincsenek romokban, mint péntekre, úgyhogy
miután én kanállal már nem tudtam többet beletuszkolni a lánynak, megkapta a
nagy szabadságot, lássuk, mi sül ki belőle. Kevesebb ment a szájába, mint a
földre vagy a székre, de azért kieszegetett egy picit a markából:
És végül a
kanál is célba jutott:
Lica hosszú
perceket töltött az erkélyajtóra tapadva, azt hittem, a szakadatlan hóesést
bámulja, aztán láttam, hogy ténylegesen rá van tapadva, egész pontosan a
tükörképét nyalogatja belapult orral:
Nem igazán
értem, a sütőajtónál ugyanezt csinálja, pedig az igazi tükröket nem
kóstolgatja. De hát akinek ilyen hosszú nyelve van: :)
Ja, és emellé
egy ötödik foga is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése