Eddig sem
kísérte sok siker a babaúszási próbálkozásainkat, kezdve a túl kis súllyal,
betegséggel, aztán a nem olyan szimpi hellyel, az új hely meg nem találásával,
a fürdőbugyi otthonhagyásával, de ez már túlzás: Most azzal kezdődött, hogy
tegnap este összepakoláskor nem találtam a bérletünket, végül arra jutottunk,
hogy biztos ottfelejtettük a fürdőköpeny zsebében. Reménykedtünk, hogy reggel
sikerül őket elérni telefonon és szívhez szólóan rábeszélni őket, hogy így is
mehessünk, ne kelljen újra kifizetni, de végül délelőtt megtaláltam egy csomó
kacat alatt. Így aztán felcihelődtünk, épp csak az autó nem indult, úgy tűnt,
megint lemerült az aksi. Visszajöttünk a garázsból, levetkőztünk, Emó meg
lement kiszerelni az aksit, de csodák-csodája, akkor már beindult a kocsi. De
ekkor már késő volt elindulni. Valakik nagyon összeesküdtek az ellen, hogy
Liciből hableány váljon!
Délután
meglátogattak bennünket Heni babáék, aztán meg a tejtesóék is befutottak, velük
együtt 14-re emelkedett hétvégi látogatóink száma, úgyhogy úszás nélkül sem
unatkoztunk! Lica elmélyülten tologatta Márk kisautóit a kanapé mellett állva,
míg cserébe Lala és főleg Márk végigpróbálták az ő játékait (bár Márk sérelmezte,
hogy játéktűzhely nincs :))
Még egy kis
összefoglaló a táplálkozás állásáról: a csajszi úgy döntött, édesszájú, a
főzelékeket addig eszi, amíg teljesen üres a hasa, pár kanál után viszont csak
a gyümölcsöt hajlandó beengedni. A súlya is lement a rekordértékről 6,19-re.
Lehet, hogy az is közrejátszik benne, hogy Emó kicsit szigorú, ha nem hajlandó
enni, akkor abbahagyja az etetést, míg én inkább ötféle kaját végigpróbálok.
Nevelésileg valószínű nem ez a legmegfelelőbb, de hát az anyai szív...
Lici ma
egyébként kihalászott az egyik konyhafiókból egy tölcsért, lehet, hogy azt
akarta megmutatni, hogyan töltsük belé az ételt :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése