2010. január 8., péntek

2010. január 8: Ha nem péntek volna...

...én feladnám, és kérném, hogy Apa legyen szíves gyedre vonulni helyettem. De így a hétvége éltetett, ezzel együtt rettenetes volt a nap. Lica már hajnali 4-kor is gyakorolja az álldogálást, de akkor legalább úgy tűnt, élvezi. Hát napközben már nem élvezett semmit, csak nyafogott nekem egész nap. Kivéve azt a 3 percet, amíg a Nagymamival beszéltem, azalatt édes hangokat hallatott a háttérben, hitelemet rontandó. Mikor a nappaliban játszottunk (volna), úgy csinált, mint aki hulla fáradt, erre bevittem a kiságyba, ahol rögtön felpattant, rágta le a festéket is kiságyról, és méltatlankodott. Egy idő után feladtam, és visszavittem a nappaliba, ahol kezdődött az egész elölről. Az evésekhez emiatt persze túl fáradt volt. Ehhez képest az esti lefektetés megtévesztően könnyűnek tűnt. És valóban, tíz percenként kellett aztán menni hozzá, valami hajnali nem tudom hányig, szerencsére ezt már a hősies apja intézte...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése