Csütörtök
este felkerekedtünk, és elindultunk a nyár leghosszabb (és sajnos utolsó)
kiruccanására. Lica már öltözködés közben elaludt, és fel sem ébredt
Olaszországig. A család másik felével egy strandon találkoztunk, addigra mi már
kibekkeltük a zuhogó esőt, illetve a fáradtabb családtagok aludtak is egy
kicsit. Megállapítottuk, hogy Lica a tengerrel továbbra sincs nagy barátságban,
bezzeg Marci! Minden fáradtság ellenére nagy sokára kerültünk csak ágyba (mint
egyébként majdnem minden nap).
Másnap
nekivágtunk felfedezni a híres Cinque Terrét. Emó mindig emlegette, hogy
szégyen, hogy Lici még nem vonatozott, hát erre végül itt, Olaszországban
kerített először sort, a képen nem igazán süt róla a lelkesedés :)
Ahogy
leszálltunk, japán turisták kezdtek Licivel fotózkodni, majd nekivágtunk az öt
falut összekötő tengerparti ösvénynek a rekkenő hőségben. Hát nem mondhatni,
hogy rekordtempóban tettük meg, de a gyerkőcök hősiesen tűrtek a hordozókban,
de persze szabadlábon sokkal jobban érezték magukat.
Vasárnapra
már „csak” egy hegyi falu megtekintése és a vízkedvelőknek egy újabb strand
maradt, na meg három óra autóút Travedonáig, ahol megszálltuk Marciék házát, és
kezdetét vette a nyaralás nyugalmasabb része.
Ez
alatt az egy hét alatt játszótereztünk,
farmokra
jártunk,
rengeteget
hintáztunk (amit Lica hangos „Ta!” kiáltásokkal követelt ki), a szomszédos
Felix cicával játszottunk (aki megdöbbentően strapabírónak és türelmesnek
mutatkozott), a nyugalmasabb percekben pedig olvasóklubbá alakult a nappali:
A
gyerkőcök sokszor tündérien játszottak egymással:
De
azért nem volt ritka az irigykedés és a tettlegesség sem. Természetesen mindig
a másik játéka kellett, és ha az egyik unokatesó evett, a másik rögtön az
etetőszékébe csimpaszkodott, hogy ő sem maradhat ki. De gyakran egymást is
etették. Lica mindenesetre kapott egy alapos kiképzést a kistesó érkezése előtt
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése