Kissé félve
vártam ezt a hétvégét, mert eddig példátlanul hosszú időre, 3 napra és 3
éjszakára hagytuk Licót a nagyszülőkre. A Dolomitokba utaztunk, még mielőtt a
kistesóról tudomást szereztünk volna, elterveztük ezt a túrát, ami várandósan
már nem biztos, hogy olyan jó ötlet, biztos mindenki sült bolondnak nézne
bennünket miatta, de már nem volt szívünk megváltoztatni a terveket. De
jelentjük, épségben hazaértünk, a kistesónak a félelmetesebb helyeken
igyekeztem pozitív gondolatokat sugallni, nehogy azt érezze, hogy az anyja egy
gyáva nyúl, szóval a mi oldalunkról sikeres volt a hétvége. De térjünk vissza
Licához!
Péntek késő
délután adtuk át a nagyszülőknek, és hétfőig tartott a gyáli kiküldetés, aznap
én már komoly idegfeszültségben sürgettem a társaságot, hogy altatásra
hazaérjünk (utólag is elnézést minden résztvevőtől, aki ezt megszenvedte, de
hát az elvonási tünetek…)
Ahogy a
beszámolókból megtudtuk, Lica jól érezte magát, bár többször mondogatta, hogy
„Apa, Anya el”, de csak ébredések után volt kicsit nyűgös, egyébként rengeteget
evett
és vidáman
játszott, na meg elvarázsolta a nagyszüleiket, akik, mint rendesen, most is
néhol túlzónak tűnő áradozással számoltak be az eseményekről.
Kapott a
csajszi új hintát,
megtanulta,
mit jelent a nehéz (az Anna-Peti-Gergő könyvön és a patisszonokon),
profin és hiba
nélkül kiválogatta az építőkockák közül a hengereket, pincérkedett,
rájött az
almába fűzőcskés kukac-játék lényegére,
járt a
Tropicariumban, de amit mi leginkább a bőrünkön tapasztaltunk, hogy kiválóan
elsajátította a „nem” szót. A fejrázás eddig is működött, de azóta mást sem
hallunk, mint „Nem!”, „Nem!”, „Nem!”, hol szelíden elrebegve, hol öntudatosan
felháborodva… Állítólag az igent is tudja (legalábbis addig, hogy „Ig”), de ezt
valahogy még nem hallottuk…
Mikor végre
újraegyesült a család, nem robbant ki Licából az öröm, vagy meg volt sértődve,
vagy tényleg csak az az oka, hogy kómás volt, mert elaludt az autóban hazafelé,
de aztán visszatért a normális kerékvágásba, mint ha mi sem történt
volna.
Ui (egy héttel
később): Azért valami hatás csak volt, mert mikor következő hétvégén, mikor Apa
csavargott, és mi ismét Gyálra készültünk, megjelent értünk a Nagymami, Lica
ijedten csimpaszkodott a lábamba, de ez hamar elmúlt (gondolom, főleg mert most
én is mentem), remélem, nem is lesz ilyen jelenet többet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése