2012. április 28-30.

Marci azt kérte szülinapjára, hogy Licával vidámparkba mehessen. Én kicsit meglepődtem, hogy csak 90 centi a magasságlimit egy csomó játékra, amit a gyerekek 1-2 centivel meghaladnak, így nem volt akadály, bár azért aggódtunk, hogy Lica nem elég vagány ehhez, de bíztunk Marci jótékony hatásában. Aztán az első kicsit is gyorsabb játékra Marci nem mert felülni, Lica viszont egészen élvezte (már azt gondoltam, akkor jöhet a hullámvasút), de aztán csak kijelentette, hogy most már elég volt, szerencsére pár másodperccel a vége előtt. A János vitézes dögunalmas barlangvasút is "félelmetes" besorolást kapott, mert sötét volt (pedig annyira nem is), de a dodzsem tetszett nekik, a legjobban pedig az igazán babás játékokat szerették, ahová felnőtt nélkül is felülhettek. Az autós körhintán az összes járgányt ki akarták próbálni, aminek több ülése volt, ott muszáj volt egy kört elöl, egy kört hátul is ülni, nem is tudom, hányat mentek összesen. De a fő kedvenc egy kutyaszobor volt, amire többször is boldogan rohantak felülni, meg is jegyeztük, hogy ezért megérte a horribilis belépő... A retró körhintára még Mimit is felengedték, de nem igazán hozta lázba a dolog, maradt a homokozásnál. Na meg szegény 4 napnyi lázon volt épp túl, valószínű a 15 hós oltás hatása, de azért már kezdtünk aggódni, hogy mit csinálunk a hosszú hétvégén, ha nem múlik el.

Szerencsére elmúlt, így aztán a nagyszülők gondtalanul élvezhették a gyerekeket két napig, amíg mi kikapcsolódtunk egy kis 40 fokban sátorcipelős rengeteget gyaloglós élményprogrammal. Hazaérve persze a szokásos hihetetlennek hangzó beszámoló várt bennünket, hogy Mimi miket mondott, pl. hogy babapiskóta :) Ezt azóta nem ismételte meg, viszont elkezdte profin használni a "kérem", "nem kérem" kifejezéseket (sőt egyszer a "nem tudom"-ot is), úgyhogy az utóbbiak alapján azt is mondhatjuk, hogy már mondatokat mond :) Ehhez képest piskóta a babapiskóta, úgyhogy akár el is hihetjük :)

2012. április 25.

Mimi általában nem viszi túlzásba a főétkezéseket, inkább a tízórait és az uzsonnát kedveli, szóval a nasikat. De azért az még bele tud diktálni néhány falatot, ha Lica küldi neki az ő tányérjából, az ő kanalával az ételt, aztán ő is küld vissza a sajátjából Licának (én vagyok a postás). Ma ebéd közben az okos kis Lica elgondolkodott ezen a dolgon, és az alábbi következtetésre jutott: "A Mimi eszi az én kajámat, én meg a Mimiét. Akkor cseréljünk tányért!"

A reggeli készülődés még mindig nem megy zökkenőmentesen: Amit este fürdés előtt Lica teljesen önállóan elvégez (vetkőzés, pisilés), azt reggel még könyörgés hatására sem. Emó, ha már eléggé elege van, megfenyegeti, hogy háromig számol. Ez a módszer elég hatékony, többnyire már egyre megcsinálja Lica az épp aktuális teendőt (aztán a folyamat következő lépésénél persze kezdődik az egész elölről). Mivel így még nem sokszor jutottunk el háromig, nem igazán világos, utána mi történik :)

Lica tegnap este vidáman mesélte, hogy a Mama szólt, hogy vegye fel a nadrágját, mire ő magára húzta a takarót. "És nem vetted fel a nadrágot?" "Nem!" "És a Mama nem volt mérges?" "Nem, nem kezdett el számolni!"

Marci születésnapi ajándékát csomagoltuk, és megbeszéltük, hogy az titok, mi van benne, nem mondjuk el senkinek. De persze megjelent a kísértő kígyó Apa személyében, és könyörgött Licának, hogy árulja el, de Lica nem! Aljas Apa erre felajánlotta, hogy kap fagyit, ha elmondja. Hát azt a morális válságot, ami tükröződött Lica arcán! Végül már majdnem győzött a mohóság, mire Apa gyorsan közbevágott, hogy milyen ügyes, hogy nem árulta el, és akkor ezért kaphat fagyit. De mivel épp vacsora előtt voltunk, hozzátette, hogy majd ha szépen eszik vacsira, akkor utána. Mivel olyankor szokott kapni amúgy is, teljesen felháborodott: "De az nem az a fagyi lesz, amit azért kaptam, hogy nem árultam el!"

2012. április 20.

Mindkét csajszi rászolgált arra, hogy most egy beszédtémájú bejegyzés szülessen!

Lica ugyanis megtanult K és G betűt mondani! És láthatóan tudatos a dolog, mert ha megkérem, hogy mondjon egy szót, amiben van, látszik, hogy koncentrál, hogy úgy mondja, de már ha nem figyel, akkor is megy. De ettől a beszéde még továbbra sem hangzik túl tisztának (és mások számára érthetőnek), nem tudom, hogy a még mindig hiányzó R betűk az oka, vagy valami más megfoghatatlan tényező.

Mimi pedig megtanulta azt mondani, hogy "Mimi" Hogy ez kit is jelent, azt azért átlagban csak másodszorra találja el, elsőre szinte mindig Licára mutat, de próbálkozott  már velem is.

A csúcs viszont azt volt, mikor Lica G betűit demonstrálandó Apának, kértem Licát, hogy mondja azt, hogy "Gergő" Erre ki vágta rá azonnal? Hát a kis Mimus!

2012. április 13.

Lica legújabb kifogása, ha nem akar csinálni valamit, amit kérek tőle: "Előbb megnézem, milyen szép a Mimi!"

2012. április 12.

Az ígért adatok: Mimi 7,89 kg, Lica, aki csodák csodája, hajlandó volt felállni a mérlegre, kb 12 kg. Én ezt egész soknak találtam, de egy másik anyuka szörnyülködött, hogy az ő Miminél picit kisebb lánya annyi. De most Meli blogját olvasva látom, hogy van, aki már 10 hónaposan hozza ezt a súlyt :)

Voltunk ovis nyílt napon, elég ijesztő volt a 30 fős csoport :( A gyerekek azért úgy néztek ki, mint akik jól elvannak, de Lica persze megkukult. De persze a vonzereje némán is megvan, így pár ovis fiú rögtön nekilátott legóforgókat gyártani neki :) Mimi meg örült, hogy ott is vannak bábuk :)

2012. április 7-9.

Gyors húsvéti összefoglaló:

Szombaton egy túrával nyitottuk a hétvégét, Marci is eljött, a nagyok egész sokat gyalogoltak a korábbiakhoz képest, ráadásul nem is könnyű terepen, a Holdvilág-árokban (Lica még a nagy létrán is felment, de az nem volt olyan dicsteljes, mert a közepén oltári hisztiben tört ki, mert hidegek voltak a fokok, így nem tudtuk, hogy leesik vagy örökre ott marad). De azért a jellemző az volt, hogy Lica és Marci könyörgött, hogy beülhessenek a hátizsákokba, Mimi meg azért, hogy mehessen a lábán.

A vasárnapi gyáli kiruccanás alighanem leglátványosabb eleme az volt, mikor a piacon Mimi beleesett fejjel előre egy láda nyúlba, a lábai függőlegesen felfelé kalimpáltak... De egy szava sem volt, a nyulak jobban megijedtek.

Hétfőn az Apa-ági családdal kerestünk tojásokat, ezúttal a mi kertünkben.Az épp csak kinőtt idei, és gyér tavalyi füvek között elég nehéz volt elrejteni bármit is, de mivel a gyerekek az autó rendszámtámlájára halmozott tucatnyi csokinyúl mellett is simán elmentek, így azért mégiscsak eltartott egy darabig, míg (majdnem) mindent megtaláltak. Idén végre már Mimi is részt vehetett, jövőre pedig már Vencu is növeli a konkurenciát!

2012. április 7.

15 hónapos státusz

Magasság, súly: jövő héten kiderül

Ruhaméret: 74

Fogak száma: 11

Alvás: Persze az óraállítás áldásos hatása nem tartott sokáig, nagyjából pont addig, amíg megírtam róla a blogbejegyzést. Úgyhogy megint hajnalban kel a lány, sőt, sokszor még korábban, "Anya, Anya!" kiáltásokkal, ilyenkor Emó általában ügyesen vissza tudja még fektetni, de sokszor tíz perc múlva kezdődik elölről, és ez 3-4-szer egy éjszaka alatt nem túl vicces...

Evés: Már csak egyszer szopizik, este lefekvés előtt, és minden további nélkül issza helyette reggel a baba-tejporból készült italt, máskor meg, ha tudom, hogy csak kevesebbet fog inni, simán adok neki tehéntejet is, minden ellenkező ajánlás ellenére, úgy tűnik, nincs semmi gondja vele, na meg olcsóbb és könnyebb kikapni a hűtőből. Egyéb téren nincs nagy változás, Emó néha azt kérdezgeti, létezik-e répamérgezés, mert táplálkozása túlnyomó részét a húsleves, és főleg a benne főtt répa teszi ki.

Fejlődés: Az "Apán" kívül (ami az eufória után többnyire sajnos inkább "abának" hangzik) új szava még a "bábu", ezt imádja mondani, de nem csoda, mert játszani is imád vele, minden nap elmaradhatatlan része, hogy kiborítsa a tárolásukra szolgáló flakonból az ezernyi társasjáték-bábut, és Licával az ujjukra húzva hosszúkörmű boszorkányokká változzanak. Mondja még, hogy "szia", bár ez inkább "hiá"-nak hangzik, de a szövegkörnyezetből egyértelmű, például mikor csak távolról ránk köszöntek az utcában a szomszédok, akkor is integetett és mondta (szóval hamarabb hajlandó köszönni, mint Lica). Most már tényleg rengeteg dolgot megért, és néhány dolgot meg is csinál, amit kérünk tőle. Nagyon ügyesen eszik kanállal (ha malackodás történik, az szándékos), viszonylag jól iszik pohárból, de azért biztos ami biztos, még tartani szoktam neki.

Kedvenc tevékenység: Továbbra is imád kint lenni, főleg homokozni. Egész szépen megy már a motorozás is. Nagyon aranyosan szoktak már Licával is játszani sokszor. Állandóan táncikál, körbe forog, meg a legújabb, hogy a dohányzóasztalra teszi a tenyerét, és úgy mászkál körbe-körbe körülötte. A könyvek is egyre jobban érdeklik, de többnyire ugyanaz a pár darab. A babázáshoz nagyobb affinitást mutat, mint Lica, néha eszébe jut teljesen magától, és akkor megeteti a babákat vagy megvizsgálja őket az orvosi táskában található hallgatóval, vagy hozza, hogy vetkőztessem,, öltöztessem őket. Rajzolni is szeret, de amióta a filctollakat elzártam, mert iszonyú pusztítást voltak képesek végezni velük, a többi eszköz kevésbé vonzza. A horgászós játékok továbbra is menők, de új kedvenc a logikai készlet (pedig Zí már azt is megjegyezte, hogy már az is túlzás, hogy Licának azzal "kell" játszania, merthogy kisiskolásoknak való), formaberakóként használja, nagyon ügyesen pakolja be a dobozba a darabokat. A sínek és a vonatok is elég gyakran előkerülnek, és aminek örülök, hogy ezeket többnyire maga hozza elő, hogy játsszunk velük, tehát sokkal kezdeményezőbb a játszásban, mint Lica. Mégis továbbra is úgy érzem, hogy magamtól meg alig tudok kitalálni valamit, hogy mit játsszunk, mert Lica-szinthez vagyok szokva, úgyhogy alig várom már, hogy beszéljen!

2012. április 6.

"Anya, te szereted a hangyákat?"

"Hát, csak akkor szeretem őket, ha nem a házban vannak."

"De miért?"

"Mert a ház az embereké."

"De miért?"

"Mert az emberek tudnak házat építeni maguknak."

"Akkor a malac is egyfajta ember, mert az is tud házat építeni"

(A hosszas magyarázattól, ami itt következett a mese és valóság különbözőségéről, megkímélem az olvasóközönséget)

2012. április 5.

Végre! Bekövetkezett az, amire Emó majdnem 15 hónapja vár! Na jó, intenzívebben csak az utóbbi pár hónapban merült fel az elvárás, de akkor már tényleg intenzíven. Nem fokozom tovább a kíváncsiságot, arról van szó, hogy Mimi mondja végre, hogy "Apa". Az "anya" nagyon régóta megy, a "p" betűvel sem volt gondja, azt tudta mondani, hogy "Papa", próbálja utánozni azt, hogy "papagáj", és ha megkérdezzük, hol az apa, rámutat, tehát ez sem lehetett a probléma gyökere, mégis Emót is konzisztensen anyának hívta. Ha kértük, hogy "Mondd, hogy apa!", rávágta, hogy "anya". A legmegdöbbentőbb az volt, mikor egyszer azt kértük, hogy "Mondd, hogy papa!", és rávágta, hogy "Mama". Szóval azért sok mindent tud ez a kis ördögfióka, és mintha már direkt csinálta volna... Aztán egyszer csak úgy döntött, hogy eleget kínozta már az apját, aki már azt hitte, előbb szaval majd el egy verset, mint hogy apát mondjon, és ma reggel óta mondja szépen, kívánságunk szerint, akár tanúk előtt is :)

2012. április 3.

Vannak témák, amikkel kapcsolatban az ember már kezdettől fogva aggódik, hogy milyen lesz, ha beszélni kell róla a gyermekkel. Az egyik ilyen az elmúlás. Szerencsére még nem "kellett", a nemlét egyelőre főleg a születés előtti fázisként került szóba, ami láthatóan semmi gondot nem okoz Licának, gyakran elmondja, hogy "Amikor kicsi voltam, akkor a Mimi még nem is volt. Amikor Anya kicsi volt, akkor még én sem voltam" Viszont most, mikor reggel viccesen rászóltunk, hogy bele ne essen a wc-be, először precízen elmagyarázta, hogy úgysem tud beleesni, mert olyan kicsi a lyuk a wc-szűkítőn, de azért megnyugtatott, hogy vigyáz magára, mert "ha beleesnék, akkor aztán nem lennék" Neki ez ezúttal sem okozott semmi problémát, úgy tűnik, nekem kell inkább felnőnöm a témához, és megtanulni viccelődni, mert ezt hallva nagyon-nagyon rosszul éreztem magam, annyira elszorult a szívem. Úgyhogy gyorsan biztosítottuk róla, hogy azért kihúznánk, ha beleesne...