Vannak témák, amikkel kapcsolatban az ember már kezdettől fogva aggódik, hogy milyen lesz, ha beszélni kell róla a gyermekkel. Az egyik ilyen az elmúlás. Szerencsére még nem "kellett", a nemlét egyelőre főleg a születés előtti fázisként került szóba, ami láthatóan semmi gondot nem okoz Licának, gyakran elmondja, hogy "Amikor kicsi voltam, akkor a Mimi még nem is volt. Amikor Anya kicsi volt, akkor még én sem voltam" Viszont most, mikor reggel viccesen rászóltunk, hogy bele ne essen a wc-be, először precízen elmagyarázta, hogy úgysem tud beleesni, mert olyan kicsi a lyuk a wc-szűkítőn, de azért megnyugtatott, hogy vigyáz magára, mert "ha beleesnék, akkor aztán nem lennék" Neki ez ezúttal sem okozott semmi problémát, úgy tűnik, nekem kell inkább felnőnöm a témához, és megtanulni viccelődni, mert ezt hallva nagyon-nagyon rosszul éreztem magam, annyira elszorult a szívem. Úgyhogy gyorsan biztosítottuk róla, hogy azért kihúznánk, ha beleesne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése