Mimi általában nem viszi túlzásba a főétkezéseket, inkább a tízórait és az uzsonnát kedveli, szóval a nasikat. De azért az még bele tud diktálni néhány falatot, ha Lica küldi neki az ő tányérjából, az ő kanalával az ételt, aztán ő is küld vissza a sajátjából Licának (én vagyok a postás). Ma ebéd közben az okos kis Lica elgondolkodott ezen a dolgon, és az alábbi következtetésre jutott: "A Mimi eszi az én kajámat, én meg a Mimiét. Akkor cseréljünk tányért!"
A reggeli készülődés még mindig nem megy zökkenőmentesen: Amit este fürdés előtt Lica teljesen önállóan elvégez (vetkőzés, pisilés), azt reggel még könyörgés hatására sem. Emó, ha már eléggé elege van, megfenyegeti, hogy háromig számol. Ez a módszer elég hatékony, többnyire már egyre megcsinálja Lica az épp aktuális teendőt (aztán a folyamat következő lépésénél persze kezdődik az egész elölről). Mivel így még nem sokszor jutottunk el háromig, nem igazán világos, utána mi történik :)
Lica tegnap este vidáman mesélte, hogy a Mama szólt, hogy vegye fel a nadrágját, mire ő magára húzta a takarót. "És nem vetted fel a nadrágot?" "Nem!" "És a Mama nem volt mérges?" "Nem, nem kezdett el számolni!"
Marci születésnapi ajándékát csomagoltuk, és megbeszéltük, hogy az titok, mi van benne, nem mondjuk el senkinek. De persze megjelent a kísértő kígyó Apa személyében, és könyörgött Licának, hogy árulja el, de Lica nem! Aljas Apa erre felajánlotta, hogy kap fagyit, ha elmondja. Hát azt a morális válságot, ami tükröződött Lica arcán! Végül már majdnem győzött a mohóság, mire Apa gyorsan közbevágott, hogy milyen ügyes, hogy nem árulta el, és akkor ezért kaphat fagyit. De mivel épp vacsora előtt voltunk, hozzátette, hogy majd ha szépen eszik vacsira, akkor utána. Mivel olyankor szokott kapni amúgy is, teljesen felháborodott: "De az nem az a fagyi lesz, amit azért kaptam, hogy nem árultam el!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése