Gyerekmentes hét

Végülis a blog címében a "többiek" is szerepelnek, úgyhogy beszámolhatok a gyerekmentes hetünkről is :) De nem, szót ejtünk azért róluk is! :) 

A nagy nyári gyerekcserebere keretében már volt bölcsi nálunk és Zíkáéknál, egy hét táborozás a nagyoknak, amíg mi biztosítottuk a szállást az unokatesóknak is, most pedig eljött az ausztriai hét, és mivel a bölcsiszünet idejére esett, kénytelen volt Dusa is menni, pedig azért aggódtam, hogy ő is kicsi még hozzá, ráadásul Beniék helyzetét sem könnyíti meg, mert azért kilóg életkorilag a csapatból. De mindenki szuperül vette az akadályt:

Egyedül én nem, mert én az első estét Dusa utáni sírdogálással töltöttem, a másodikon rosszul voltam, miután Mimi skype-os élő közvetítésének rángatózó kameramozgásától tengeribeteg lettem, úgyhogy csak ezután kezdtünk el mulatni :) A dorbézolás egy szabadulószobázásban merült ki, majd pedig ebben:

A pihenésig tehát nem jutottunk el, de ennek ellenére nagyon örültünk, amikor viszontláttuk a csemetéket! Igaz, a csajokat csak futólag, velük még három hétig nem találkozunk érdemben, csak néha összefutunk hétvégén.

Íme Dusó a zivataros újraegyesülés után, bőrig ázva és becsomagolva az autóban. Itt még vidám, de 1-2 óra múlva már szomorúan mondogatta, hogy "Mimi kell! Lica kell!"

Már megint a sárga lapok

Dusával focizunk (kezdenek legrosszabb fiús anyás rémálmaim valóra válni, állandóan focizni kell):

Anya: "Ne ess el direkt, mert akkor sárga lapot kapsz!"

Dusa: "Jó, kaptam sárga lapot! Kaptam még egy sárga lapot!"

Anya: "Az nem jó, ha két sárga lapot kapsz, mert akkor le kell menni a pályáról, és nem szabad tovább játszani"

Dusa: "Akkor kidobom!"

Anya: "Nem lehet kidobni!"

Dusa: "De ki lehetett! Volt kuka!"

Elmaradhatatlan akkor és most

Korábbi nyaralásokból szemezgetve a mostani mellé:

Haltévé á la Kréta és Szardínia:

Háton túrázós Lica-Mimi-Dusa (Zakynthos-Kréta-Szardínia - mint ha kizárólag szigetekre járnánk nyaralni):

Szicílián volt egy nagyon hasonló hangulatú hely, mint a mostani szurdokvölgy:

Kajakozás egyre több gyerekkel (az elsőn is két és fél van Norvégiában - és végre nem egy sziget!)

Strandon cigánykerekezős Portugáliában (még egy nemsziget!) és most:

És ezzel a párossal kívánok jó éjszakát mindenkinek, aki élőben olvas :)

Szardíniai szlogenek

Jó pár szállóige született a nyaralás alatt:

"Elég volt a barlangból!" (mit szóljon akkor a thaiföldi focicsapat?)

"Anya, vigyél! Lusta vagyok!"

"Meg kell tekerni!" (Ezt legyekre mondják, meg azóta minden másra. Alighanem eredetileg "El kell kergetni"-t akart volna mondani Dusa)

"Akkor jó!" Ez nem nyaralás-specifikus, Dusa szinte bármikor rávágja, akármit válaszolunk egy kérdésére:

És egy bónusz, foci VB-s mondás: "Ugrálnak a sárga lapok!" (azaz a sárgában játszó kolumbiai játékosok)

Szardínia 7

Szerintem ez a nap sikerült legjobban, mégpedig azért, mert sok lúd disznót győzött, és meghekkeltük kicsit Emó eredeti programját (desclaimer: Ez nem jelenti azt, hogy Emó rossz programokat szokott csinálni! :))

Mindenféle érdekes strandok voltak beígérve mára, de előbb megnéztünk egy régészeti lelőhelyet:

Aztán felmásztunk a hozzá tartozó toronyba, körülnéztünk, és többek között ezt láttuk:

És akkor vallatóra fogtuk Emót, hogy mit tudnak az általa beharangozott meglepetés strandok, mert itt bizony komoly konkurencia van. Jött kristályköves parttal, meg tenger feletti sziklahíddal, mi meg azzal, hogy ez viszont strandolásra kiváló :) És tényleg az is volt: homokos part, sekély, kellemes hőmérsékletű víz, izgalmas hullámok, alig néhány ember (ugyanis egy kis kutyagolást azért igényelt a hely). Ezentúl etalonnak tekintem, és ha több kagylóhéj lett volna annál a néhány picinél, amit találtunk, a tökéletes jelzőt is megérdemelte volna. Ezúttal tényleg úgy néztünk ki, mint egy normális nyaraló család: a gyerekek a végtelenségig elszórakoztatják magukat a vízzel és a homokkal, a felnőttek pedig, ha kedvük tartja, bemennek a vízbe, ha nem, akkor nyugodtan heverésznek és olvasgatnak a parton, közben pedig gyönyörködnek cuki csemetéikben.

Persze nem úgy megy ám az, hogy bármit is kihagyjunk: miután késő délutánig itt ejtőztünk, még végiglátogattuk az eredetileg kitűzött strandokat. A kristályos nem hagyott bennünk mély nyomot, 10 perc alatt kipipáltuk, a hidasnál viszont még kajakoztunk is!

A mai gasztromélypontról szerencsére nincs kép, de annyit megsúgok, hogy Budapest számos pontján is Mc-ehettük volna ugyanazt a vacsorát :)

És itt véget ér a kronologikus beszámoló, ugyanis a Szardínia 8 című fejezet már csak arról szólna, hogy elautóztunk a reptérre, ismét majdnem lekéstük a beszállást, majd ezúttal késés nélkül hazaérkeztünk. Lett volna mit kipihenni, de nem tettük: aznap délután még elmentünk jutalomra váltani a lányok kitűnő bizonyítványait, és Licával egy futóedzést is megejtettünk.

Azóta pedig folyik a vita, hogy a másik idei nyaralásunk is ilyen intenzív legyen, vagy másik végletként heverésszünk egy hétig a Szelidi-tó partján. A végeredményről majd augusztusban beszámolok!

Szardínia 6

Hegyből kijövő vízesés:

A leghíresebb nuraghe: Su Nuraxi (kék pólóban a saját különbejáratú idegenvezetőnk látható):

Mini Szardínia természettudományi részleggel és dínókkal (amik közül egyet az alábbi panorámaképen is felfedezhet a szemfüles olvasó):

Aki idáig elért, azt megkímélem a fenti panoráma böngészésétől egy nagyítással :)

És ne maradjon el a mai csóró étkezéses kép sem:

Szardínia 5

Reggel afölött érzet bánatunkat, hogy ma is túl erős az áramlat a motorcsónakázáshoz, svédasztalos reggelibe fojtottuk. Ez nálunk a "nem semmi" kategória! Persze a gyerekek nem nőttek fel a feladathoz, pedig tudhatnák, hogy ezután legközelebb este van esélyük enni kapni :)

Egy kis strandolás után újabb hosszú autózás várt ránk (és a waze ezúttal nem volt a barátunk: olyan útra vezetett, amiről nem sokkal a cél előtt fordultunk vissza, hogy ezt azért mégsem), míg megérkeztünk a szardíniai hegyvidék közepére. Hegyi szállásunkon népes állatsereglet fogadott bennünket:

majd a naplementés sétánkhoz erőt gyűjtendő ismét egy gasztronómiai csúcsélmény várt ránk:

Szardínia 4

A tegnapról elmaradt akvárium cuki teknősökkel és rájasimogatással:

A tegnapról elmaradt barlang Európa legnagyobb cseppkövével:

Végül pedig egy szurdokot látogattunk meg, ahová órákig túráztunk, majd órákig vissza, a szurdokban viszont kb háromnegyed órát tudtunk tölteni, mert bezárt :) Pedig elég izgalmas volt, néhol mezítláb keltünk át a patakon, máshol sziklamásztunk... A belépéskor érzékletesen ecsetelték, milyen veszélyes hely, a csajoknak kötelező volt sisakot viselniük, ehhez képest Dusát lazán beengedték sisak nélkül, a hátamra kötözve.

Kissé tovább tartott a túra, mint terveztük, és - hogy, hogy nem - szörnyű éhesek voltunk már, úgyhogy itt következett el nyaralási gasztronómiánk legalja, amikoris lekváros háztartási keksz (ínyencebbeknek lekváros ropi) képezte a vacsoránkat az erdő közepén, más ugyanis nem volt nálunk. Nosztalgikus emlékeink támadtak Norvégiából, amikor éhesen a zuhogó esőben a sátorba szorulva kénytelenek voltunk lottyadt banánon tengődni, amit némi mézzel dobtunk fel...

Hogy a napi éhezés mellett azért ne maradjon el a napi lekéstük sem, az egész napi program a rég várt motorcsónakbérlős romantikus strandok mentén végighajózás alternatívája volt, ugyanis az erős áramlatok miatt ma nem lehetett kihajózni.

Szardínia 3

Kötelező szardíniai látnivaló (bármilyen mennyiségben): Nurage kb 3000 évvel ezelőttről:

Volt még sok autózás - Dusa sajnos átvette az ügyeletes hányó szerepét, itt pl azért pucér, mert több ruha már nem járt neki mára:

Aztán egy elég béna strand, ahonnan elvert minket az eső, egy pár rettentő rossz panini, ami miatt lekéstük a mára esedékes barlangot, helyette elmentünk az akváriumba, ami zárva volt. 

Lehet, hogy a többi napot meg sem kellene írnom, elég lenne annyi, hogy nem ettünk/rosszat ettünk és lekéstük/zárva volt? :)

De vidámságunk azért nem lankad! Végülis azt is fel lehet fogni pozitívan (az eddigiekhez képest), hogy este 10-kor már ágyban volt az aprónép, így még egy filmnézés is belefért az estébe.

Szardínia 2

Lepkefarm:

édesvizű medencével, így Mimi is mártózhat egyet, míg Emó tesz egy bevásárlókörutat az Auchanba autósülésért (nem is baj, legalább kaját is kapunk végre):

Bepótoljuk a barlangot, de most a szárazföld felől közelítünk, 600+ lépcsőn leereszkedve a tengerhez:

Végül hiperszuper strandra érkezünk, kár, hogy este negyed 8 van, mire odaérünk...

De sebaj, ezért a sirályos költeményért megérte: