2018. július 12., csütörtök

Szardínia 7

Szerintem ez a nap sikerült legjobban, mégpedig azért, mert sok lúd disznót győzött, és meghekkeltük kicsit Emó eredeti programját (desclaimer: Ez nem jelenti azt, hogy Emó rossz programokat szokott csinálni! :))

Mindenféle érdekes strandok voltak beígérve mára, de előbb megnéztünk egy régészeti lelőhelyet:


Aztán felmásztunk a hozzá tartozó toronyba, körülnéztünk, és többek között ezt láttuk:


És akkor vallatóra fogtuk Emót, hogy mit tudnak az általa beharangozott meglepetés strandok, mert itt bizony komoly konkurencia van. Jött kristályköves parttal, meg tenger feletti sziklahíddal, mi meg azzal, hogy ez viszont strandolásra kiváló :) És tényleg az is volt: homokos part, sekély, kellemes hőmérsékletű víz, izgalmas hullámok, alig néhány ember (ugyanis egy kis kutyagolást azért igényelt a hely). Ezentúl etalonnak tekintem, és ha több kagylóhéj lett volna annál a néhány picinél, amit találtunk, a tökéletes jelzőt is megérdemelte volna. Ezúttal tényleg úgy néztünk ki, mint egy normális nyaraló család: a gyerekek a végtelenségig elszórakoztatják magukat a vízzel és a homokkal, a felnőttek pedig, ha kedvük tartja, bemennek a vízbe, ha nem, akkor nyugodtan heverésznek és olvasgatnak a parton, közben pedig gyönyörködnek cuki csemetéikben.



Persze nem úgy megy ám az, hogy bármit is kihagyjunk: miután késő délutánig itt ejtőztünk, még végiglátogattuk az eredetileg kitűzött strandokat. A kristályos nem hagyott bennünk mély nyomot, 10 perc alatt kipipáltuk, a hidasnál viszont még kajakoztunk is!



A mai gasztromélypontról szerencsére nincs kép, de annyit megsúgok, hogy Budapest számos pontján is Mc-ehettük volna ugyanazt a vacsorát :)

És itt véget ér a kronologikus beszámoló, ugyanis a Szardínia 8 című fejezet már csak arról szólna, hogy elautóztunk a reptérre, ismét majdnem lekéstük a beszállást, majd ezúttal késés nélkül hazaérkeztünk. Lett volna mit kipihenni, de nem tettük: aznap délután még elmentünk jutalomra váltani a lányok kitűnő bizonyítványait, és Licával egy futóedzést is megejtettünk.
Azóta pedig folyik a vita, hogy a másik idei nyaralásunk is ilyen intenzív legyen, vagy másik végletként heverésszünk egy hétig a Szelidi-tó partján. A végeredményről majd augusztusban beszámolok!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése