A tegnapról elmaradt barlang Európa legnagyobb cseppkövével:
Végül pedig egy szurdokot látogattunk meg, ahová órákig túráztunk, majd órákig vissza, a szurdokban viszont kb háromnegyed órát tudtunk tölteni, mert bezárt :) Pedig elég izgalmas volt, néhol mezítláb keltünk át a patakon, máshol sziklamásztunk... A belépéskor érzékletesen ecsetelték, milyen veszélyes hely, a csajoknak kötelező volt sisakot viselniük, ehhez képest Dusát lazán beengedték sisak nélkül, a hátamra kötözve.
Kissé tovább tartott a túra, mint terveztük, és - hogy, hogy nem - szörnyű éhesek voltunk már, úgyhogy itt következett el nyaralási gasztronómiánk legalja, amikoris lekváros háztartási keksz (ínyencebbeknek lekváros ropi) képezte a vacsoránkat az erdő közepén, más ugyanis nem volt nálunk. Nosztalgikus emlékeink támadtak Norvégiából, amikor éhesen a zuhogó esőben a sátorba szorulva kénytelenek voltunk lottyadt banánon tengődni, amit némi mézzel dobtunk fel...
Hogy a napi éhezés mellett azért ne maradjon el a napi lekéstük sem, az egész napi program a rég várt motorcsónakbérlős romantikus strandok mentén végighajózás alternatívája volt, ugyanis az erős áramlatok miatt ma nem lehetett kihajózni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése