Ahhoz képest, hogy a tervezés fázisában megkérdőjeleztem, érdemes-e elautózni Skye-ig, amikor biztos épp elég szép a Felföld többi része is, azt hiszem, ez volt a kedvenc napom!
A sziget legnyugatibb pontjával kezdtünk, ahová ilyen izgalmas autóút vezetett:
Volt tengerbe szakadó vízesés, meg világítótorony a világ végén,
de amit ezután láttunk, arra nem számítottunk:
Ezzel nem ért véget a nap állatos része, ugyanis következő állomásunkon, Dunvegan várában ötszáz fóka alkotja a háziállat-állományt, akiket csónakról lehet megtekinteni:
A következő programpontra a lányok kicsit elvesztették a lelkesedésüket, nem akartak felmászni ide (mármint nem a tetejére, csak a lábához!):
Mi viszont igen, úgyhogy csapnivaló szülők voltunk, és otthagytuk őket a kocsiban a parkolóban (Dusának nem volt választása, neki jönnie kellett). Persze így nem mentünk el addig, amíg szerettünk volna, és az unszolásomra közben még rájuk is telefonáltunk, hogy megvannak-e, de alighanem csak megzavartuk ezzel őket a telefonos játékban, amúgy nem nagyon hiányoztunk nekik. Viszont ezt a kilátást kár lett volna kihagyni:
(Szívesen látunk jelentkezőket, akik jövőre befogadják itthon a destruktív elemeket, amíg mi kedvünkre felmászhatunk bármilyen sziklára. Jutalékot is adunk a megspórolt repülőjegyek árából :))
Szerencsére a mai utolsó látványossághoz alig kellett eltávolodni az autótól, így az még belefért nekik is. Nem tudom ugyan, miben hasonlít egy skót szoknyához (lehet, hogy csak rossz szögből néztük), de ez a Kilt Rock:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése