2009. szeptember 22: Zöld út a gyümölcsöknek (zöldségekkel jobban hangzana, de ez van)

A mai orvosi látogatás szentesítette a hozzátáplálást, amit én a tejpéppel már múlt héten elkezdtem, most már jöhetnek a gyümölcsök is. A doki láthatóan csak arra várt, hogy négy hónapos elmúljon a lány, mert akkor már senki sem szólja meg, ha ilyet javasol (bár szerintem azért még sokan megbotránkoznak, de hát nekem sem ilyen elveim voltak a kezdet kezdetén. Hiába, a cél szentesíti az eszközt). A súly egyébként most szépen alakul, két hét alatt 200 gramm növekedést mértek, a banántól pedig husis combikat ígért a doktornéni. De egyelőre barackkal indítunk holnap!

Hazafelé még betértünk a parkba, ahol hittérítők szálltak ránk a kedvenc „Ugye kisfiú?” szöveggel, a nemleges válasz után pedig a „Kislánynak is, kisfiúnak is szép” megállapítást tették. Nem tudom, ez bóknak számít-e... Kiadványukat persze elutasítottam, mire azzal mentegettek maguk között, hogy persze, nem érek rá olvasni a kisbaba mellett. Kicsit szégyenkezve próbáltam elrejteni az ölemben ezeroldalas könyvemet, amit épp a padon ülve olvasgattam, mikor felbukkantak...

Utolsó mai hírként kénytelenek vagyunk bevallani magunknak, hogy a leányzó néha bizony hisztis, és ilyenkor bármit bevet, csak hogy teljesüljön az akarata (ami legtöbbször az, hogy ne kelljen enni). Fő és legsunyibb eszköze a köhögés, amit láthatóan zsarolási céllal alkalmaz...