2009. szeptember 24: Vacsi Boldiékkal

Délelőtt bölcsibe irattam Cilát, pontosabban kitöltöttem a felvételi kérelmet jövő szeptemberi kezdéssel (júniust írtam be, de úgyis csak szeptemberben van esély), tavasszal még meg kell erősíteni szándékainkat.
Ezután Jutka nagymamit láttuk vendégül, ha már hétvégén úgysem fogunk találkozni. Ismét segítségül hívtam szakértelmét a pohárral való itatásban, mert most ez a tervezett nagy projektem, a hozzátápinál már nem árt, ha tudunk inni is, de egyelőre nem halad túl jól a dolog. Úgy látszik, ez nem örökletes, mert én állítólag már öt hónaposan egyedül és tisztán ittam pohárból. De lehet, hogy nem is szomjas a lány, pláne nem vízre. Mondjuk most a kísérlet is eléggé gyengére sikerült, túlzottan nevettünk szegény lány csuklásán, pedig pont annak az elmulasztása céljából kezdtünk volna inni.

Este pedig realizáltuk a rég tervbe vett vacsit Boldival és családjával, egyrészt ha már egy házban lakunk, igazán illendő találkoznunk néha, na meg hálából a lakásfeltörésért a múltkori vészhelyzetben... Megkérdezték korábban, hogy biztos fel vagyunk-e arra készülve, hogy két rosszcsont fiút beengedjünk a lakásba, de merészen vállaltuk, ők pedig lelkesen próbáltak bemászni a járókába, illetve fedezték fel és rámolták át Lici összes játékát (örömmel nyugtáztuk, hogy úgy látszik, ezek még jóval idősebb gyerekeknek is érdekesek), majd nemsokára viszont gyermeki őszinteséggel kérdezgették félpercenként, hogy mikor mehetnek már haza. A helyzeten még a tejbegríztorta sem segített, pedig Emó előtte ravasz keresztkérdésekkel kimondatta Olival, hogy a tejbegríz a kedvenc étele, azazhogy a jó tejbegríz. Úgy látszik, ez nem volt az.. 

A látottak megerősítették korábbi titkos gondolatomat, miszerint picit örülök, hogy egy édes-bájos lánykám van. Remélem, nem bántok meg ezzel senkit, és ha majd esetleg Licinek érkezik egy kisöccse, akkor gondosan átszerkesztjük majd ezt a bejegyzést :)