Hosszas
hezitálás után úgy döntöttünk, megoldható, hogy én is részt vegyek a
Carcassonne-versenyen (tájékozatlanok számára: egy társasjátékról van szó), így
hármasban felkerekedtünk. Útközben az alábbi érdekes látványban volt részünk:
Azt a rengeteg
lufit mind abból a Ladából húzták elő, sőt, volt még bent több is :)
Noha Emó Licit
magával egy csapatban nevezte, bebizonyosodott, hogy nem csak az apja
túrateljesítményére, hanem játékára is rossz hatással van, ugyanis Emó VB 4.
helyezetthez méltatlanul végzett, de én, hogy megóvjam a család becsületét, a
döntőbe verekedtem magam, amit majd egy későbbi alkalommal lejátszunk, ugyanis
elszaladt az idő, és etetni kellett, no meg rohanni a következő programunkra.
De hát még ha győznék is, idén igazán nem tudunk Essenbe utazni a VB-re,
úgyhogy jelentősége nincs is. Viszont a verseny ismét nosztalgiát ébresztett
bennem, mikor tavaly ilyenkor totális rosszulléttel küszködve kellett jó képet
vágnom a sok edzéshez, amivel az esseni négyjátékos versenyre készültünk...
Verseny után
Apát kitettük otthon, mi pedig Licivel ellátogattunk Zsófihoz, hogy ott megörököljük
Hanna és Rózsa kinőtt ruháit. Mivel a kevésbé lányos darabokat Gyöngyiék már
rég megkapták Márk részére, nekünk egy totálisan rózsaszín kontingens jutott.
Ennyit arról, hogy én nem vagyok egy rózsaszínbe öltöztető anyuka. Viszont vagy
2-3 évig nem nagyon kell most ruhát vennünk :)
Estére
hazaérve jól elfáradtunk, de nekem minden kimerültségemet elfújta Lica ötperces
kacajelőadása. Jobb feltöltődés, mint egy napi alvás! Aztán fürdinél is
megmutatta, milyen ügyes, a vízben a kézhasználat is jobban megy, profin
pakolta át a kacsát egyikből a másikba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése