2010. június 30: Fogak

Két nap leforgása alatt Licinek kibújt a 9. és 10. foga, azaz két őrlőfog is – szokás szerint minden nehézség nélkül. Most már aztán van mivel mosolyogni! Bár épp ma kérdezte meg egy négyéves kislány, miután hosszasan szemlélte Licit, hogy „Ő nem szokott mosolyogni?” Pedig ennyire nincs morcos gyerekünk, inkább komoly arccal töpreng a legújabb huncutságokon...

2010. június 29: Közhírré tétetik...

...amit már a fél világ úgyis tud egy bizonyos pletykás férjnek köszönhetően: Licinek január elején kistesója születik! :) Úgyhogy ezért a sok, itt a blogon meg nem magyarázott vagy meg sem említett változás: Dolgozni egyébként is terveztem visszamenni, de most sürgős lett, mert fél évet praktikus dolgozni anyagi okokból a kistesó születése előtt, ezen kívül pedig nagyobb fészket is nézni kell a gyarapodó családnak. Reméljük, hamarosan ezen a téren is fejleményekről számolhatunk be. De ha addig is bárki meg szeretné venni a lakásunkat, ne habozzon jelentkezni! :)

Kérdéses a blog sorsa, egyesek szerint mindentől függetlenül is csak egyéves koráig jár a gyermeknek napló (ami igaz, az igaz, valószínű nem örülne Lici, ha még az első randijairól is beszámolnék ezeken a hasábokon), másrészt munka mellett nem sok szabadidőm marad blogot írni. De az újabb fejlemények miatt egy csak Liciről szóló blog úgyis hamarosan nem lenne már helytálló, így hát arra jutottam, hogy még Lici másfél éves koráig próbálok kitartani, és itt nyomon követni a fejleményeket, az még egy viszonylag kerek dátum, jó apropó az abbahagyásra, aztán lesz másfél hónapnyi pihenőidőm, a kistesó születése után meg majd meglátjuk, mire futja kétszeresen igénybe vett szülői energiáinkból. De addig várunk továbbra is minden lelkes olvasót!

2010. június 28: Eszik!!!

Hát ennyit igazán megért az egy nyaralásnyi idegeskedés a kizárólagos joghurtevés miatt! Azóta ugyanis Licit mintha kicserélték volna: kettő helyett eszik! Mindig az volt a fohászom, hogy bárcsak egyszer látnám a gyerekemet jóízűen enni, hát több mint egy évet kellett várni rá, de bekövetkezett! Ráadásul nagyjából minden jó neki, az is, amit én főzök, még a főzelék is! Egyedül a szilárd gyümölcsökből nem eszik meg szinte semmit (csak az almát és a banánt), barackkal, dinnyével, málnával hiába próbálkozom. De ez legyen a legkevesebb! Viszont saját maga járul az etetőszékhez, ha éhes, általában napjában többször is, mint szoktunk. Hihetetlen, mennyit változtat ez a napok hangulatán: nem öt kínszenvedéssel meg stresszel teli evés határozza meg a napot, köztük némi pihenőidővel, az étkezések vidáman telnek, és minden máshoz is sokkal több kedvem van így. Bár egyébként is jobb kedélyű Lica az élet minden más terén is, mint nyaralás alatt, vagy akár előtte: pont akkor kapcsolt kisangyal-üzemmódba, amikor mindjárt visszamegyek dolgozni, hogy legyen mit sajnálnom!

Szombatról vasárnapra megejtettük az első nélkülünk éjszakáztatást is: mi éjszakai túráztunk, Lica pedig Gyálon aludt, és egész másnap délutánig ott volt nélkülünk. Olyan máskor is volt már, hogy a Nagymami altatta, ha mi színházban voltunk, de egyrészt nálunk, nem idegen helyen, másrészt mikor felébredt, már ott voltunk. De nem volt semmi probléma, úgyhogy jöhetnek a kettesben nyaralások :) /Na jó, nem sok ilyesmit tervezünk/ Ennek az egésznek annyi köze van az evés témájához, hogy szombat délután 6 körül hagytam a lányt Gyálon, 8-kor telefonált a Nagypapi, hogy mi éheztetjük-e ezt a gyereket, mert már háromszor kért enni :)

Önállósodik is az evés, kanállal és újabban villával is egész jól meg az egyedül evés, ha megfelelő állagú az étel:

2010. június 25: Zakynthos 8. nap

Utolsó reggelinknél Lica boldogan etette a cicát, ha már nekünk nem ízlett a szállodai menü, legalább a macska jól járt. De egy idő után azért már jobban félt a lánytól, mint amennyire éhes volt...

Délelőtt végül csak eljutottunk a teknősleső hajózásra is, hát kár volt ennyit várni rá... A hajó túlzsúfolt volt, így csak a fele időben tartózkodhattunk a „tengeralattjáró” részben, ahol többnyire nem történt semmi, még halak sem mutatkoztak. Mikor már fogalmazgattam magamban a mondatokat, amivel visszakérem a pénzt, ugyanis elvileg garantált a teknőcles, a végére csak odaterelték nekünk a teknőst, de alighanem igaz az interneten olvasott feltételezés, hogy vagy be van GPS-ezve szegény jószág (bár erre nem sok szükség van, mert a kikötőtől pár méternél távolabb el sem mozdult a hajónk), vagy szerintem madzagon rángatják, de legalábbis búvárok hajtják oda, mert minden hajó arra az egy jámbor teknőcre utazott.

Lica a végére meg is unta a dolgot, jól elaludt a karomban, meg is állapítottam, hogy picike korában mennyire más volt, hogy elfért a két karomba, és nem lógtak még túl mindenfelé hosszú lábacskák :)

Az ebédet még egy minigolf követte, de a múltkori két és fél órás mérkőzéssel szemben itt a pályák felénél elhagytuk a terepet, mert nem tetszett, hogy folyton csak az a feladat, hogy dombon levő lyukakba juttassuk fel a mindig visszaguruló labdát, míg a múltkori hely nem volt ugyan ilyen technikás, viszont tele volt csilivili tereptárgyakkal, amiket Lica is élvezett.

Épp mielőtt jött volna értünk a busz a szállodába, Lica még egy utolsó nagy bömbizéssel örvendeztette meg a lakókat (ugyanis összecsuklott alatta a napágy), de a repülőteret megint kiélvezte, szerencsére itt kevesen voltak, így hagyhattuk önállóan szaladgálni messzire, míg egy ronda német kisfiú neki nem lökte egy széknek.

A repülőút idillien sikerült, Lica felszálláskor elaludt, leszálláskor felébredt. És úgy tűnik, az éhségsztrájk külföldre korlátozódott: amíg a csomagokra vártunk, befalt egy bébiételt és egy sajtot, aztán otthon a nagyszülői ellátmányként érkező palacsintából is belakmározott.

Egyébként amint beléptünk a lakás ajtaján, nekiesett a játékainak (a nyaralásra nem sokat vittünk), de azért vagy egy óra múlva már megunta őket.

A konklúzió az, hogy irtó fárasztó dolog kisgyerekkel nyaralni, pláne ha tőle teljesen szokatlan nyafis modort ölt magára az egész hétre (életében összesen nem sírt ennyit, mint most egy hét alatt, pedig nem mondanám, hogy összességében rosszul érezte volna magát, tetszettek neki az újdonságok, a járkálás szabadsága, megtanult minden új szót – Apa kedvenc játéka az volt, hogy „Hol a tenger? Igen, ott. És még? Ott is! És még?...). Ha így marad a kedélye, nehéz lesz az utolsó három munkanapom vele, hogy az Emóra váró két hónapról ne is beszéljünk (bár ő egyelőre még optimista, vagy nevezzük inkább naivnak)...

2010. június 24: Zakynthos 7. nap

Reggelinél Lica egy szép szőke herceggel ismerkedett,

majd a sziget északi részéhez autóztunk, és csodák csodája, sikerült hajóznunk egyet! Persze a hajóroncshoz még most sem lehetett elmenni, de a kék barlangokat megnézhettük. Licának tetszett a dolog, de egy idő után nem díjazta, hogy kézben tartjuk, meg nem mászhat fel a hajó korlátjára.

Fürödni is lehetett a hajóút közben, csak Lica és Apa maradtak a fedélzeten, mindenki más úszott, sajnos ez sem kisgyerekes fürdési lehetőség volt. És ezzel a strandolásaink listájának végére is értünk, a nyápicabb családtagok kétszer, én négyszer fürödtem a tengerben, ami egy szigeten töltött nyaraláshoz képest elég gyenge teljesítmény.

Körülnéztünk még az északi csücskön, majd beültünk egy étterembe, ahol Lica nagy örömünkre legalább a kenyérből evett. Ugyanis már egy hete éhségsztrájkolt, a nyaralás alatt szinte kizárólag joghurtot volt hajlandó fogyasztani.

Következő állomásunk egy vadaspark volt, ahol már az első lépéseknél azt mondtam, hogy megérte az árát, ugyanis gyönyörű szarvasok „rohantak le” bennünket már a bejáratnál. Lica meg is lovagolta az egyiket, akárcsak később a pónilovat.

A szarvasok általi lerohanás odáig fajult, hogy az egyik Emó hátizsákjának a pántját kezdte el húzni, de ezzel még mindig olcsón megúsztuk: az utánunk jövő apukának a gatyamadzagját kezdte el rángatni a szarvas.

Láttunk még sokféle állatot a háziaktól kezdve a pávacsibén át a teknősökig (végre – ahhoz képest, hogy Zakynthos emblematikus állata, elég soká vártunk rá), de kedvenceink a szarvasokon kívül a kolduló mosómedvék voltak, akiket meg is etethettünk:

A délutánra tervezett strandolás elmaradt, mert Lica aludt, és különben is fújt a szél, így egy korai vacsora után végre bepótoltuk az elején elmaradt naplementenézést.

A fárasztó nap ellenére Licának nem akaródzott este elaludnia, az alábbi videó 10 után készült, és látszik rajta, hogy messze még az álom:

2010. június 23: Zakynthos 6. nap

A változatosság kedvéért délelőtt eső és semmittevés, a délutánt pedig tőlünk szokatlan módon úgy töltöttük, ahogy egy normális ember nyaralni szokott (attól eltekintve, hogy a szokásos programban a strandolás is benne van, de ezt az időjárás még mindig nem tette lehetővé): Elmentünk étterembe ebédelni,

majd minigolfozni:

A rendhagyó helyeken pelenkázós fotógyűjteményünket is gyarapítottuk egy golfpályás képpel:

Este pedig a szobában mókáztunk:

2010. június 22: Zakynthos 5. nap

Elért ide is a rossz idő, zuhogott az eső, így egész nap szinte semmit sem tudtunk csinálni. A reggelizőhelyről a szobánkig való eljutás is kalandos volt az özönvízszerű esőben. Késő délután indultunk csak útnak, hogy hozzánk méltóan megmásszuk a sziget legmagasabb csúcsát (komoly 756 méter). Lica a felfelé vezető út legnagyobb részét Apa hátán alva töltötte, így könnyű hegyet mászni!

És a családi csúcsfotó:

2010. június 21: Zakynthos 4. nap

Először is egy járkálós videó:

Ez megy egész nap, a reggeli és a vacsora a szállodában úgy működik, hogy egyikünk eszik, a másikunk szaladgál Lici után, hogy bele ne essen a medencébe, le ne guruljon a lépcsőn. Ha a szobában vagyunk, Lica rögtön az ajtóra és a szandáljára mutogat, hogy menjünk már...

Reggeli után gyorsan felkerekedtünk, hogy elcsípjük az első teknőcleső hajót. Már a fedélzeten ültünk, mikor szóltak, hogy a szél miatt mégsem futhatunk ki... 3-0-ra vesztésre állunk tehát hajózásügyben, innentől nem is számolom...

Helyette ellátogattunk a legszebb, leghomokosabb, legteknősösebb strandra, de kiderült, hogy ez a teknőspropaganda nagy átverés, mert csak éjszaka lenne esély látni őket a parton, akkor viszont tilos kimenni a költőhelynek számító szakaszokra. Így csak lekerített fészekrakó helyeket láttunk. Fürödni próbáltunk, de a nagy szél ennek sem kedvezett, Lica pedig végignyűgizte, bömbizte az egészet, szerencsére a szél miatt ezt sem hallottuk teljes hangerőn... Hamar meg is futamodtunk, aztán a szállásra visszatérve kiderült, hogy lázas a lány. Kúp, majd kiütött alvás következett.

Este azért beiktattunk még egy zantei városnézést, gyrosevéssel és otthonról kapott beszerzési küldetésünk (nem túl egyszerű) teljesítésével.

2010. június 20: Zakynthos 3. nap

Egy újabb nyugtalan éjszaka után hosszabb kocsiútra indultunk Zakynthos fő nevezetességéhez, a festői öbölben pihenő csempészhajó roncshoz. Egy helyen Apa megállt tájékozódni, jól rá is sóztak egy adag drága szőlőt, de megérte: Lica élvezetét lelte a szemek fürtről való letépkedésében. Amíg a tranzakció zajlott, mi egy kutyával ismerkedtünk:

Először felülről tekintettük meg a hajót,

aztán kiderült, hogy máshogy nem is fogjuk, mert a nagy hullámzás miatt nem visznek oda a hajók. Helyette megnéztünk két vadregényes sziklás strandot, persze ezek nem voltak babafürdésre alkalmasak, de Lica lehet, hogy nem is bánta. A másodikon hosszabban elidéztünk, és tőlünk szokatlan módon pihentünk, dőzsöltünk egy kicsit:

Lica legnagyobb öröme a kavicsok pakolászása volt, a videón megfigyelhető a jellegzetes morgása is :) (Majd szólnom kell a bölcsiben, hogy ne ijedjenek meg, ha ilyet hallat, nincs semmi baja, épp ellenkezőleg, csak nagyon elmélyült valamiben)

2010. június 19: Zakynthos 2. nap

Az éjszaka nem volt valami pihentető, amihez a külső zajok is hozzájárultak, utcára nézett ugyanis a szoba, és a kukásautó hajnali kettőkor igencsak sokkoló volt, de volt egy belső zajforrásunk is. Így valamikor hajnalban át is került a mi ágyunkba.

Reggeli után strandolásba fogtunk, de Lica már sokkal kevésbé volt bátor, mint tegnap, mikor csak lábbal kellett belemenni a vízbe, így inkább a parton homokozást választotta:

Miután megszabadultunk a ránk tapadt több kiló homoktól, és Lica elvégezte délutáni szunyókálását, felkerekedtünk, hogy teknősleső hajóútra induljunk, de már lekéstük az utolsót. Mint később kiderült, ez csak az első volt a számos hiábavaló kikötőbe kocsikázások sorában... Azért átsétáltunk a romantikus kis hídon egy szigetre, aztán elkirándultunk egy emeletes barlanghoz is.

A napot egy sikertelen naplemente zárta, mármint a nap azért lement, csak nekünk nem sikerült kivárni a gondosan kiválasztott helyen, mert akkor lekéstük volna a vacsorát.

2010. június 18: Zakynthos 1. nap

Eljött végre a nagy nap, nyaralni indult a család! Lica kissé fáradtan, mert a nappali alvásból kellett keltenünk az induláshoz, de a repülőtér szaladgálásra alkalmas terei életet leheltek belé:

A repülőúton többnyire aludt, a maradék időben nyűgizett, de alapvetően rendben ment a dolog. Míg a csomagokra vártunk, a zakynthosi repteret is kiélvezte, és buzgón ismerkedett is egy kis kortárssal:

Időeltolódással együtt elég későn érkeztünk, így vacsi után csak annyi időnk maradt, hogy már sötétben ismerkedjünk a tengerparttal:

13 hónapos státusz

Súly: 7770 gramm (30 deka hízás egy hónap alatt, úgy, hogy alig evett! Igyekszem a közeljövőben nem izgulni...)

Hossz: NA

Ruhaméret: 74

Fogak száma: 8

Alvás: Már fixen egy napközben, de még ebéd előtt.

Ételek: Új ételekről nem tudok írni, a lista csak szűkül, amit megeszik, nem gyarapodik. Zöldség már szinte semmi, leginkább joghurt és hús magában. Fehérjekúra :)

Fejlődés: Mindenekelőtt: járás! Érteni már nagyjából mindent megért, már igent is mutat, nem csak nemet, abszolút megérteti magát. Beszédben nincs sok előrehaladás, új szavak a cica (eleinte értelemszerűen, de aztán annyira megtetszett neki, hogy mindenre mondja), a pepe (=repülő) és a hoppá. Kedvenc kifejezés: apaanya – ebből az apát magas, az anyát mély hangon, nagyon édes :)

Kedvenc tevékenység: rámolás (főleg a pingponglabdáké és hűtőmágneseké), „Arnold, a hód” könyv olvasgatása, de itt is mindenekelőtt: a járás

2010. június 17: Csomagolás

Holnap utazunk! Így a mai nap a csomagolás jegyében telt, ehhez mindkét nagymami csatasorba állt, és egymást váltva szórakoztatták Licát, amíg én rámoltam. De végül Lica is besegített, lelkesen hozta a szobájából a nappaliba, amit kértem, itt például a pelenkákat (gyorsabb lett volna, betenni az egész csomagot, mint egyesével áthurcolni, de így mennyivel mókásabb :))

2010. június 16: Fóton

Viszonoztuk Timike és Meli látogatását, ezúttal mi autóztunk el hozzájuk Fótra. A veresegyházi medvefarmot is terveztük megnézni, de az időjárás sajnos közbeszólt. De így is nagyon jól éreztük magunkat, a lányok egészen interaktívak voltak,

mi pedig jót beszélgettünk. Múltkor is nagyon örültem, mikor kiderült, hogy Melivel sok tekintetben azonosan gondolkodunk gyereknevelésileg, például ő sem tartja ördögtől valónak, ha a gyerek néha bébiételt kap enni, most pedig ő is teljes nyugalommal tett le a lányok elé a földre egy tál sütit, és nem kapott szívrohamot ennek természetesen bekövetkező folyományaitól. Lica értékelte is a szíves vendéglátást, pedig tisztességesen ebédelt előtte otthon, de rögtön rávetette magát a sütire, és Timivel együtt pedig egy fél zacskó pufit is eltüntettek.

Sajnos munkába állásom miatt nem tudjuk, mikor lesz legközelebb alkalmunk ilyen összejövetelre, de valamikor december tájára azért beterveztük :)

2010. június 15: Üzletasszony

Lici imád telefonálni. Ha megszerzi a telefonomat, először komoly képpel megnyom egy gombot,

majd a füléhez emeli:

Sajnos a következő lépés, hogy jól eldugja valahová, ma is csak azért találtam meg végül, mert a fenti fotók miatt emlékeztem, hogy nála láttam utoljára, így néhány órával és pár nem fogadott hívással később előhalásztam a játékosláda mélyéről.

2010. június 14: Bölcsinézés

Hát ez gyorsan ment: a csütörtöki elkeseredés után péntekre kinéztük a bölcsit a neten, felhívtuk, ma pedig bementünk megnézni és be is iratkoztunk! De nem is volt sok vesztegetnivaló időnk, két és fél hét múlva dolgozom, és a bank eléggé berágna Emóra, ha a két hónapnál tovább itthon ragadna Licával.

Mivel a 9. kerületben nulla darab magánbölcsi található, a munkahelyem közelében keresgéltem, és találtam is 5 percre onnan, ahol valami csoda folytán hely is lesz szeptembertől. Az ára is még az alacsonyabbak közé tartozik (bár kiderült, hogy hiába a hosszú nyitva tartás, csak 8-tól 4-ig foglaltatik benne a havidíjban, utána óradíjjal ketyeg a további ottlét, ami tekintve, hogy hivatalosan fél 5-ig dolgozom, minden nap minimum bő fél óra pluszt jelent), de így is rosszul lettek, akik még sosem hallották, mennyibe szokott az ilyesmi kerülni...

Bementünk hát megnézni, bár sejtettem, hogy nem nagyon láthatunk olyat, ami miatt nem választjuk, mert nincs sok más lehetőségünk... De alapvetően rendben is volt, természetesen azért nem tökéletes, de olyan biztos úgysincs. A külső-belső tér nyilván tágasabb lenne az állami bölcsiben, de itt talán jobban foglalkoznak velük cserébe, elvégre maximum 7 gyerek lehet, és jelenleg három gondozónő jut rájuk, mondjuk közülük az egyik novemberben elmegy szülni. Tanulnak kicsit angolul is, én ettől nem voltam oda, nem vagyok feltétlen híve a manapság divatos korai nyelvtanításnak, de ártani csak nem árt.

Amíg én kérdezősködtem, majd papírokat töltöttem ki, Licát bevezették a társaságba. Most négy gyerek volt ott, mind nagyobbak nála, három kétéves, egy meg picit még nagyobb, bár amióta Lica jár, sokkal kisebbnek tűnik a korkülönbség közte és a nagyobb gyerekek között, bár természetesen beszédben érződött. Aranyosak voltak, megmondta nekik a néni, hogy itt a Lícia, erre az egyik kisfiú rögtön kézen fogta, és húzta be közéjük, és mondogatta, hogy „Lícia jön, Lícia jön”. Aztán kiderült, hogy szülinapi ünneplés van mára, így belecsöppentünk a buliba, Lici is kapott egy szelet tortát, bár persze nem sokat fogyasztott belőle.

Beiratkoztunk hát, fizettünk egy csomó pénzt, szeptember 1-jén kezdődik a beszoktatás. Az az egy aggodalmam maradt, hogy hogy fogom reggel 8-kor a dugig tömött villamoson bevinni Licit, mert most 9-kor nem volt gond, de olyankor élethalálharcot jelent a felszállás. De majd csak megoldódik ez is valahogy...

2010. június 12: Hajós túra

Kezdjük egy képrejtvénnyel: Ki találja meg Licit az alábbi fotón? :)

Flóri hajós túráján vettünk ma részt, annak az egyik pihenőjén aludt így Lica a hátizsákban.

Kicsit aggódva mentünk el az előrejelzett 40 fok miatt, de nem volt gond, vidáman mászott hegyet a csajszi:

Igaz, itt a blogban már féléves korában volt egy „Nem kisbaba többé” címet viselő bejegyzés, de ezt most hozzáértőbb forrásból is megtudtuk: A hajóállomáson várakozva egy kisgyerek anyukája a baba szóval utalt Licire, mire a gyermek megállapította, hogy „Nem is baba, mert a babák nem járnak!” :)

Való igaz, ahhoz képest, hogy még pont tegnap a babaklubban osztottam meg a többiekkel, hogy Lica járkál már otthon, de idegenben még nem nagyon hajlandó rá, ehhez képest egy napra rá végigcsászkálta a két és fél órás hajóutat az imbolygó fedélzeten teljesen egyedül! Közben pedig ismerkedett is:

2010. június 11: Érzékeny lelkű

Este meglátogattuk Nórát, ahol Lici nagyon meg volt illetődve, nem igazán sikerült feloldódnia. Annyira zavarban volt, hogy mikor feltették neki a kérdést, hogy "Hol az Apa?", sikerült Nórára mutatnia, pedig ezt igazán nem szokta elhibázni. Persze mindenki nevetett, erre viszont Lici jól sírva fakadt. Úgy látszik, tudja már azt is, ha a rovására nevetünk.

2010. június 10: Néha azért éhes!

Tegnap az alvást követően (ilyenkor jönne az ebéd) úgy gondoltam, néhány percet még hancúrozunk a franciaágyon, ami közben én – nyilván a nagy hőségnek köszönhetően – szépen elaludtam. Arra ébredtem, hogy Lici behozott egy bébiételes üveget, és azzal bököd, hogy legyen már végre valami :)

Ma pedig Emó vitte el a lányt egy bankos bulira, ahol a bekészített zöldborsófőzelék nem kellett neki, így Emó kínjában megkóstoltatta vele a saját vörösboros szarvaspörköltjét, amit nagy örömmel fogyasztott! Sőt, ilyen feltéttel még a borsó is lecsúszott!

Igazából a buli részleteiről Emónak kellene beszámolnia (házastársak nem voltak hivatalosak), de még nem csókolta homlokon a múzsa, így csak egy fénykép még, ahogy Lici búcsúzkodik Lola kolléganőtől:

Én szabadnapot kaptam mára, de sajnos nem igazán pihentetően töltöttem. A nap (hét, hónap, év) rossz híre ugyanis, hogy Licit nem vették fel az állami bölcsibe, egy évre előre jelentkezés ide vagy oda, így egész nap az internetet bújtam magánbölcsik után kutatva. Találtam is biztatóakat, a fejleményekről majd beszámolunk.

2010. június 9: Nyári örömök

Ránk köszöntött a hőség, így felavattuk az erkélyen a medencét:

Lica nagyon élvezte, de némi technikai problémák számomra még megoldatlanok: hogy érjem el, hogy ne pacsálja tele a lakást, aztán ha megunta és felöltöztettem, mitől nem fog ruhástól belemászni a vízbe, és főképp hogy varázsolom ki a vizet a medencéből (mivel gyakran találkozom az alattunk lakókkal, ezért az erkélyről lezúdítás kizárva :))

Ha épp nem pancsolunk, mi más lehetne hűsítőbb, mint egy kis felmosás?

Előkerültek aztán más szülinapi ajándékok is: a csajos kismotor (valaha azt hittem, hogy az én vagány lányomról majd nem fognak ilyen tündibündi képek készülni :))

és a filctollszett is, ami szerencsére valóban mindenből hipp-hopp kijön:

2010. június 5-7: Mátra-túra

Szombaton felkerekedtünk, hogy három kirándulós napot a Mátrában töltsünk a szakosztályi túrázók társaságában. Az első, meglehetősen dagonyás séta a sástói kalandparkba vezetett. Licit kalandok helyett tökéletesen kielégítette, hogy a köveket rámolja a földről a padra és vissza, valamint sétálási tudományát villogtassa. Ezt kihasználva egy idegen nő gyorsan magához is édesgette, és felkapta, miközben én majd felrobbantam. Aztán persze visszahozta, de akkor is...

Felmásztunk a sástói kilátóba is, ami mindenkiben gyerekkori félelmetes emlékeket idézett fel, de Licának nem ilyenek voltak az első benyomásai: különösen lefelé menet élvezte a fölöttünk jövő lábak látványát.

Este étteremben vacsoráztunk, de Licára most nem hatott mágikusan a társasági evés, visszautasított minden kínálást... egészen addig, amíg meg nem kóstolta Apa cigánypecsenyéjéből a szalonnát! Lelkesen mutogatott a többi darabra, hogy még-még! De a számomra is elfogadható táplálékokkal végig nem volt jó barátságban.

Ahhoz képest, hogy napközben minimálisat aludt, még este virgoncan ugrándozott egy kicsit a szülői ágyban, de aztán ügyesen elaludt, és még egy kicsit társasozni is hagyott bennünket.

A vasárnap fő élménye az a pihenő volt, amikor állatokkal lehetett ismerkedni (végül a bolognai spagettis bébiétel is a cica hasában kötött ki):

Hétfőn a Kékesre vezetett utunk, itt éppen Lica hódítja meg Magyarország csúcsát:

A császkálást volt alkalma gyakorolni a csajszinak, mindig akadt jelentkező, aki elvitte egy körre kézen fogva, így végül már túrázott egy kicsit az erdőben is (mostantól eggyel több sáros cipőt kell takarítanunk túra után).

A sétáláson kívül a mások által belétömött, többnyire nem igazán neki való kaják majszolása volt a túra fő motívuma, ami abban csúcsosodott ki, mikor vállig merült a chipses zacskóban. Szerencsére leginkább az apját etette, de azért ő is megkóstolta...

Végül a hazafelé úton Lica bemutatta a Kékesen zsákmányolt, mindenkinek nagyon tetsző, és így a túra kabalaállatává avanzsált bizarr sün rendeltetésszerű használatát: