Hát ennyit
igazán megért az egy nyaralásnyi idegeskedés a kizárólagos joghurtevés miatt!
Azóta ugyanis Licit mintha kicserélték volna: kettő helyett eszik! Mindig az
volt a fohászom, hogy bárcsak egyszer látnám a gyerekemet jóízűen enni, hát
több mint egy évet kellett várni rá, de bekövetkezett! Ráadásul nagyjából
minden jó neki, az is, amit én főzök, még a főzelék is! Egyedül a szilárd
gyümölcsökből nem eszik meg szinte semmit (csak az almát és a banánt),
barackkal, dinnyével, málnával hiába próbálkozom. De ez legyen a legkevesebb!
Viszont saját maga járul az etetőszékhez, ha éhes, általában napjában többször
is, mint szoktunk. Hihetetlen, mennyit változtat ez a napok hangulatán: nem öt
kínszenvedéssel meg stresszel teli evés határozza meg a napot, köztük némi
pihenőidővel, az étkezések vidáman telnek, és minden máshoz is sokkal több
kedvem van így. Bár egyébként is jobb kedélyű Lica az élet minden más terén is,
mint nyaralás alatt, vagy akár előtte: pont akkor kapcsolt kisangyal-üzemmódba,
amikor mindjárt visszamegyek dolgozni, hogy legyen mit sajnálnom!
Szombatról
vasárnapra megejtettük az első nélkülünk éjszakáztatást is: mi éjszakai
túráztunk, Lica pedig Gyálon aludt, és egész másnap délutánig ott volt
nélkülünk. Olyan máskor is volt már, hogy a Nagymami altatta, ha mi színházban
voltunk, de egyrészt nálunk, nem idegen helyen, másrészt mikor felébredt, már
ott voltunk. De nem volt semmi probléma, úgyhogy jöhetnek a kettesben
nyaralások :) /Na jó, nem sok ilyesmit tervezünk/ Ennek az egésznek annyi köze
van az evés témájához, hogy szombat délután 6 körül hagytam a lányt Gyálon,
8-kor telefonált a Nagypapi, hogy mi éheztetjük-e ezt a gyereket, mert már
háromszor kért enni :)
Önállósodik is
az evés, kanállal és újabban villával is egész jól meg az egyedül evés, ha
megfelelő állagú az étel:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése