2010. június 14: Bölcsinézés

Hát ez gyorsan ment: a csütörtöki elkeseredés után péntekre kinéztük a bölcsit a neten, felhívtuk, ma pedig bementünk megnézni és be is iratkoztunk! De nem is volt sok vesztegetnivaló időnk, két és fél hét múlva dolgozom, és a bank eléggé berágna Emóra, ha a két hónapnál tovább itthon ragadna Licával.

Mivel a 9. kerületben nulla darab magánbölcsi található, a munkahelyem közelében keresgéltem, és találtam is 5 percre onnan, ahol valami csoda folytán hely is lesz szeptembertől. Az ára is még az alacsonyabbak közé tartozik (bár kiderült, hogy hiába a hosszú nyitva tartás, csak 8-tól 4-ig foglaltatik benne a havidíjban, utána óradíjjal ketyeg a további ottlét, ami tekintve, hogy hivatalosan fél 5-ig dolgozom, minden nap minimum bő fél óra pluszt jelent), de így is rosszul lettek, akik még sosem hallották, mennyibe szokott az ilyesmi kerülni...

Bementünk hát megnézni, bár sejtettem, hogy nem nagyon láthatunk olyat, ami miatt nem választjuk, mert nincs sok más lehetőségünk... De alapvetően rendben is volt, természetesen azért nem tökéletes, de olyan biztos úgysincs. A külső-belső tér nyilván tágasabb lenne az állami bölcsiben, de itt talán jobban foglalkoznak velük cserébe, elvégre maximum 7 gyerek lehet, és jelenleg három gondozónő jut rájuk, mondjuk közülük az egyik novemberben elmegy szülni. Tanulnak kicsit angolul is, én ettől nem voltam oda, nem vagyok feltétlen híve a manapság divatos korai nyelvtanításnak, de ártani csak nem árt.

Amíg én kérdezősködtem, majd papírokat töltöttem ki, Licát bevezették a társaságba. Most négy gyerek volt ott, mind nagyobbak nála, három kétéves, egy meg picit még nagyobb, bár amióta Lica jár, sokkal kisebbnek tűnik a korkülönbség közte és a nagyobb gyerekek között, bár természetesen beszédben érződött. Aranyosak voltak, megmondta nekik a néni, hogy itt a Lícia, erre az egyik kisfiú rögtön kézen fogta, és húzta be közéjük, és mondogatta, hogy „Lícia jön, Lícia jön”. Aztán kiderült, hogy szülinapi ünneplés van mára, így belecsöppentünk a buliba, Lici is kapott egy szelet tortát, bár persze nem sokat fogyasztott belőle.

Beiratkoztunk hát, fizettünk egy csomó pénzt, szeptember 1-jén kezdődik a beszoktatás. Az az egy aggodalmam maradt, hogy hogy fogom reggel 8-kor a dugig tömött villamoson bevinni Licit, mert most 9-kor nem volt gond, de olyankor élethalálharcot jelent a felszállás. De majd csak megoldódik ez is valahogy...