2010. június 2: Étkezési kultúra (teljes hiánya)

Eddig is szégyelltük magunkat, hogy nem igazán szoktatjuk Licát rendre és fegyelemre az étkezés terén, mert nincs szigorúan az asztalhoz kötve a táplálkozás. Persze ezen nem nagyon lehet meglepődni, mivel mi is elég ritkán ülünk le szertartásosan az asztalhoz, és így, hogy Lici olyan keveset eszik, örülünk, ha kunyizik valamit tőlünk a nappaliban, és hagyjuk, hogy ott egyen. Ciki, nem ciki, ez van, majd a nagyszülők náluk megnevelik :) De ma jutott el a dolog a mélypontra azzal, hogy Lica a fürdőkádban vacsorázott... Úgy történt a dolog, hogy a csajszi nagyjából éhségsztrájkba fogott, alig eszik valamit. Estére már eléggé kétségbe voltam esve, ráadásul a szerda az a nap, amikor egyedül csinálom az esti menetet, mert Emó focizik, úgyhogy a lelkierőm ilyenkor a szokásosnál is kisebb. Vacsira az asztalnál egy falatot sem tudtam a lányba tömni, üvöltött, amint betettem az etetőszékbe, aztán ölbe vettem, de akkor is... Végül feladtam, és elkezdtem ereszteni a fürdővizét, de közben beleharaptam egy nyers uborkába, hogy erőt öntsön belém a fürdetéshez. Na azt bezzeg kinézte Lica a számból, úgyhogy megkínáltam, és jóízűen harapdált belőle. De hát ettől nem fog meghízni, úgyhogy gyorsan bevittem a vacsiból megmaradt sajtot is a fürdőszobába, és a kádban csücsülve el is majszolta a csajszi...