Összefoglaló, milyen is vidéki lagziba utazni két aprósággal:
Induláskor a délutáni alvás közben próbáltuk átcsempészni őket az
ágyból az autóba, több-kevesebb sikerrel. A módszerből kifolyólag még az
otthoni ruhában voltak, átöltöztetés érkezéskor az autóban. Itt persze
kiderül, hogy Mimire már szűk a sosem hordott szép szoknya, de hát nincs
másik. Kiszállás után még meg kéne fésülni Lica haját, és jó lenne, ha
pisilne is (a belvárosban, a járda melletti sövényben): a kettő együtt
garantált hiszti végig Kecskemét utcáin (Anya lepisilt gálaruháját ne is
említsük), és majdnem elkésés, valamint szembe lógó lobonc, amit kb.
este 9-kor sikerült csak orvosolnunk.
Miután felvonszoltuk a babakocsit ezer lépcsőn át, néhány
Mimi-bekiabálással színesítettük a polgári szertartást, de az igazi
nehézséget a templomi házasságkötés idejére eső Mimi-evés jelentette.
Miután elvetettük a gyóntatószékben szoptatást, mi Mimivel futottunk
vissza a kocsihoz, így a frekventált belvárosi helyszínen pisilés után
szoptatást is bemutattunk, és lemaradtunk a magasztos pillanatokról.
Miután visszaértünk, Licának nem volt maradása a szertartáson, így
kicsit megáztatta magát a téren a szökőkútban, majd a röptetendő
galambokat simogatta. Mikor kivonult a násznép, minduntalan beszaladt a
fotókba az ifjú pár elé, hogy buborékot fújhasson a menyasszonyra, majd a
helyi gyereknépséghez csatlakozva felmászott egy másik szökőkútra,
ahonnan le lehetett csúszdázni - persze a szépséges ruhájában. Azt
autókhoz menet közben pedig azt kiabálta a vőlegénynek, hogy legyen
fagyi is a lagziban :)
A Kecskemétről Lajosmizsére vezető utat Mimi végigüvöltötte, aztán
pont érkezés előtt egy perccel csukódott le a szeme, de persze parkolás
közben fel is ébredt, és az események miatt nem is tudott már elaludni,
holtfáradtan végigtűrte az állófogadást, a hintózást, a vacsit. Lica a
változatosság kedvéért az öntözőberendezéssel áztatta meg magát, és
nagyon elemében volt, már a zenekar hangolására is ropta a táncot.
Az már a leves alatt látszott, hogy Mimit le kéne fektetni, de ehhez
képest igen nehezen aludt el. A szoba, ahol alhattak, jó távol esett a
lagzitól, így messzire kellett menni, és még az az előnye sem volt meg,
hogy csendes, mert volt mellette egy másik lagzi. Lica fél 11-kor
kezdett kidőlni, de lefeküdni még nem volt hajlandó (persze Mimit
felébreszteni sikerült), így végül fél 12-kor aludt el, szegény pont
lemaradt a tortáról. Innentől bulizhattunk volna felszabadultan, ha nem
lettünk volna már ekkorra hulla fáradtak, és nem a bébiőrre pillantgatok
folyton. (Igazán csak egyszer rohantam hozzájuk a világvégére, amikor
aztán kiderült, hogy három vendég beszélget zavartalanul mellettük a
szobában, akik a helyzet tisztázása után sem hagyták abba, így futhattam
még egyszer miattuk, no comment) Azért azt az egy lassúzást, amibe még a
bébiőr sem csipogott bele, élveztem :)
Fél 3-kor az újabb próbatétel: átcsempészni őket az ágyból a kocsiba
(majdnem teljes siker, bár felébredtek, de simán vissza is aludtak),
majd hazaérve ugyanez a kocsiból az ágyba, itt azonban Mimi már úgy
döntött, hogy reggel van, elvégre ő aludt egész sokat...
Vasárnap aztán felváltva próbáltunk aludni egy kis ráadást, és ittuk a
kólát... A vőlegény szavaival igyekeztem meggyőzni magam, hogy megérik
ezek a büdös kölkök ezt a hajszás életet, aki azt mondta, hogy ha két
ilyen szép gyerekük születne, nagyon elégedett lenne :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése